Napkeletről fú a szél,
Onnan a hol kincsem él.
Panaszos fohászit hozza:
Szivemet bánat kinozza.
Napkeletről felleg jő,
Búsan erre küldi ő;
szép szeme bucsú-könnyüje
Permetezik le belőle.
Napkeletről jő a hold,
Rajta sok homályos folt;
Ő is halovány arczában,
Mint szerelmem bánatában.
Napkeletről jön madár,
Kincsem megváltóra vár.
A madár vissza fog térni,
Bánatunk is véget érni.
Napkeletről pitymallik,
Rózsám kedve hajnallik.
Nekünk is fog még derülni,
És szerelmünk egyesülni.
Forrás: Magyar Emléklapok. Történeti és szépirodalmi közlöny
az utolsó forradalom korából. Szerkeszti és kiadja: Szilágyi Sándor. Új folyam,
I. füzet. Pest, 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése