Ballada
Üvöltve tombor a vihar,
Völgy- s bércztetőkön át,
Hóförgeteg terjeszti szét
Halotti fátyolát.
Hegyekké tornyosúl a jég
S csevegve melly ered
Féltében a patakviz is
Szótlan faggyá mered.
Ha volna szem, ha volna lény,
Látó e zivatart,
Vélné,megdől a léterő,
Melly mindent összetart.
De puszta a kihalt vidék
S a néma táj felett
Csak a szélversenyes vihar
Zúg rémes éneket.
Ki még is az, ki vakmerőn,
Baj és veszély között,
Elemcsatával küzdeni
E tájra költözött?
Ki még is az, ki vakmerőn,
Baj és veszély között,
Elemcsatával küzdeni
E tájra költözött?
Ki, míg felülemelkedik
Életmerényeken,
Enyészet és halállal itt
Daczolni megjelen?
A vándor ő, de nem hiú
Önérzelem fia,
Kit elbizott kevélykedés
Tön erre jutnia.
Utat téveszte ő szegény,
S elkésve e helyen,
Még csak halkan pihegve csügg
A földi életen.
Dühös vihar s a jéghideg
Merevvé tette őt,
Az éj és hosszu út miatt
Biczegve lépdelőt.
Élettelen majd összerogy,
S halotti sírkövül,
Magasbul egy hóomladék
Zuhanva ráterül.
Ott fekszik elhagyatva ő,
Magában, zordonúl,
Fölötte a könyörtelen
Erőszak átka dúl.
És nincs, ki porló hamvait
Temesse földbe majd,
Ki könnyel nedvesítené
A gyászos ravatalt.
Csupán a vészek éjjele,
Mint részvevő barát,
hallatja szélnyögésiben
Bucsúzó sírdalát.
De ím, egy eb csaholva jő,
Mentők vezéreül,
Utána szerzetes tagok
Alakja fölmerül.
Elszántak ők, mind halni kész
Felebarátjaért,
Kit e havas hegyek között
Netán vész súlya ért.
Eljöttek ők a hó alól,
Mi bérczekről szakadt,
Ismét uj létre költeni
A félhalottakat.
S az eb gyorsan kaparni kezd,
Nyöszörgve untalan,
A hol az útas hó alatt
Mélyen temetve van.
A szerzetes tagok hamar
Munkához kezdenek,
Fölöttök vész és förgeteg
Versengve küzdenek:
De végi őket mindenütt
Láthatlan égi kéz,
Melly hű emberbarátokat
Mindig segítni kész.
Kivájva már hó mélyiből
Az eltemettetett,
Belé a szorgos ápolás
Önt ujra életet.
Vidúlva függ tekintete
A szerzet tagjain,
Szent hálaérzelem fakad
Üdülő ajkain.
A jámbor lelkü férfiak
Ott állnak némán, szótalan –
Eléggé szól az öntudat:
„Egy élet ismét mentve
van.”
Forrás: Őrangyal – Vallási Almanach Pest, 1848.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése