Katonák hadnagya, Istennek jobb karja,
Kit ő szeret, annak vagyon éles kardja,
Segíti, építi, véle jár, nem hagyja.
Ezt dob, trombitaszó mindenkor vidítja,
Az ellenség ellen örömmel indítja,
Kopia rontásra karját vastagítja.
Roppanást, sikoltást, lövést semminek vél,
Megbátorodván ő Istenében: nem fél,
Az sok pogány vérnek szagjával ugyan él.
Halál, sem kín s rabság őt nem tartóztatja,
Krisztusát mert ez nép szidja s kárhoztatja,
Ví szívből, mert mennyből Istene biztatja.
Ékes diadalmán szive buzog, örül,
Forgódnak mellette baráti mind körül:
Segíti Istene, mert rajta könyörül.
Véres fegyverével, kinyitott sebével
Hazatér, örvendez jó híre-nevével,
Nem gondolván semmit sebe sérelmével.
Kedves életnek ezt valaki nem vallja,
Istenét, jó nevét az szívből utálja,
Hazája oltalmát minden jónak tartja.
Kérjük az Úristent, közöttünk maradjon,
Bév nyárral, szép ősszel bennünket megáldjon,
Víg tavaszt és telet nekünk érnünk adjon.
Forrás: Versekben tündöklő Erdély 1. kötet 143. old. –
Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy
1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése