2016. ápr. 19.

Rákóczi Zsigmond (1544-1608): Régtől fogva támaszkodtam uramra (1587. május 25.)



 
Régtől fogva támaszkodtam Uramra,
Az én életemnek megtartójára,
Az Istennek nagy irgalmasságára,
Ki megáldott éngem minden órában.

Akaratom ez teljes életemben,
Hogy féljem és tiszteljem magos mennyben,
Mert megvárja tisztességét mindenben,
Azért néki így könyörgök hitemben:

Kegyelmes, megváltó, irgalmas Isten,
Ki lakozol fejem felett az mennyben,
Általlátod igaz hitem székedben,
Hála légyen jóvoltodért mindenben.

Oltalmazó Istenemnek reménlek,
Igazgatóm és megváltómnak hiszlek,
Régtől fogva segítségeddel élek,
Most is, Uram, mindent tetőled kérek.

Csak te vagy, Istenem, én bátorságom,
Noha most is háborúval bántatom,
Mint Dávidnak, Isten, te vagy paisom,
Azért most is Felséged oltalmazóm.

Életemet látván, tőled áldatik,
Szívem kevélységben nem fuvalkodik,
Azért te szent Felségedben úgy bízik,
Hogy ennél is több jó néki adatik.

Sok irigyek támadtak e világon,
Kik nem voltak Felséged tanácsában,
Bánják jó szerencsémet áldásodban,
Öellenek bízom mint jó Atyámban.

Igazgassad, Úristen, életemet,
Szolgálhassam isteni Felségedet,
Oltalmazzak árvákat, özvegyeket,
Dicsértessék velem szent Felségedet.

Dicséretes áldása az Istennek
Én birodalmimban meg ne szűnjenek,
Kiért légyek őrizője szentinek,
Velem együtt szolgáljanak Istennek.

Megmaradásokért szegény árváknak
Találhassam mennyben kedvét Uramnak,
Azok is az Istennek szolgáljanak,
Nékünk nagy jóakaró szent Atyánknak.

Oltalmazó kegyelmes Atyánk légyen,
Igazgatónk, megtartónk nékünk légyen,
És a mennyből áldása rajtunk légyen,
Mely Istentől fejünk szentelve légyen.

Nagy tisztességére szent Felségednek,
Az én életem, Uram, szent nevednek,
Állhatatos légyen Istenségednek,
Dicséretire a te jótétednek.

Dicsekedhessem, Istenem, e világban,
Légyek szent Felségednek áldásában,
Lássam élő javaidot házamban,
Szívem vigasztalhassam bánatimban.

Kit engedjen Isten ő szent Fiáért,
Az én nagy jóakaró megváltómért,
Nyerhessem meg ezeket a Krisztusért,
Örök életemnek megadójáért.

Úrnak mennybe menésének utána
Ezerötszáznyolcvanhétbe fordula,
Áldozócsütörtökön a Munkácsban írám,
Áldott légy, Isten, a mennyországban.

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 1. kötet 101-103. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése