(részlet)
ERDÉLYI ÚRFIAK KORHOLÁSA
Itt hazánkért bátor senki meg ne haljon,
Közönséges jóért neki csak jót adjon,
Romlott tagaira oly írat ragasszon,
Kivel rút, halálos sebe ne újuljon.
De talám ilyen is nincsen tíz közöttünk,
Ha kit pedig támaszt vérünkből Istenünk,
Érdemlett Virtusa viseli előttünk,
Ördögnél is inkább arra irigykedünk.
Sem éjjel, sem nappal addég nem nyughatunk,
Átokkal, méreggel, vassal rajta vagyunk,
Hamis árulással utána ballagunk,
Mígnem farkasoktól szaggattatik juhunk.
Mely nagy gonoszságnak okát ha keresed,
Neveléstől vagyon, jól eszedben veszed,
Resten, tunyán nő fel köztünk jó nemzeted,
Nem különb baromnál régi nemes véred.
Szép tudománytól fut, munkát fel nem veszen,
Nem tanul, azt mondja, mert pappá nem leszen,
Katonának sem jó, hogy hírt, nevet vegyen,
Szerencse próbálni Kolozsvárra megyen.
Mikor penig látja jámbor atyafiát,
Kiben az szép Virtus mutatja virágát,
Irigyli, hogy ő nem éri bódogságát,
Gyűlölségből rontja ezért állapatját.
Forrás: Versekben
tündöklő Erdély 1. kötet 152-153. old. – Második, javított és bővített kiadás –
Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése