 |
| János Zsigmond |
Jó Úristen tekints hozzánk,
Magas mennyből nézz mireánk,
És könyörülj te népeden,
Nyomorult keresztényiden,
Mert elfogytak a te szentid,
Meglankadott a szeretet
Az emberek fiai közt.
Azért szólasz így, Úristen:
Feltámadnom szükség nékem,
Hogy megrontsam szerzéseket,
Megszabadítsam népemet;
Mert láttam nyomorúságát,
Hallottam fohászkodását,
Megtekintem óhajtását.
Nem hagyom az én nevemet,
Eloltani szent igémet;
De megtartom énházamban,
És választott templomomban,
Hogy megszentelje szentimet,
Gerjessze nekik szívüket,
Biztassa az ő lelküket.
Forrás: Versekben
tündöklő Erdély 1. kötet 97. old. – Második, javított és bővített kiadás –
Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése