Én Kátai Mihály világnak nagy példa,
Az Epicurusnak voltam tanítványa,
Sardanapálusnak követője s társa,
Bachusnak, Vénusnak, Voluptasnak fia.
Az Istennek nevét nyilván káromlottam,
Mulandó jószágért hitem megtagadtam,
Ellenségnek hazám s nemzetem eladtam –
Velem jól tett uram méreggel itattam.
Az élő Istennek olvastam könyvéből,
Hogy ha ki elhinné magát, haragjából
Nyakra-főre jőne le az uraságból:
De ezt csak gúnyoltam nagy kevélységemből.
Azért mindezt világ rajtam tapasztalja:
Hogy szent s igaz légyen az Istennek szava;
Amit érdemlettem, ihol azt megadta:
Itt nyugszom, vagdalva diribről-darabra!
Forrás: Versekben
tündöklő Erdély 1. kötet 142. old. – Második, javított és bővített kiadás –
Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése