(részletek)
Mély álomba merült,
Oszloptul üresült,
Pusztaságra terült,
Gyalázatra került,
Szemében veresült,
Szívében keserült,
Idejében vénhült,
Erejében gyengült
Kőszívű magyarság!
Kiben a pusztaság,
Megrögzött a rabság,
Újult az árvaság:
Micsoda durvaság,
Tőled rongyos ország,
Ha most is vigasság
Dolgod és nyájasság?
Szomorú ruhával,
Feketített gyásszal,
Siralmas orcával,
Elholt ábrázattal,
Festett lobogókkal,
Keserves zászlókkal,
Nézd! az urak haddal,
Mint mennek bánattal.
Ama bévont hintó,
És hat fekete ló,
Kit a sok udvarló
Körül vött sok zászló,
Vajjon mire való?
Bezzeg sok a jajszó!
Nem nyerít csak egy ló,
S mind sír a sok báró.
Csendes szép lépéssel,
Alázatos színnel,
Kit visznek bús szívvel,
Siránkozó szemmel,
Mit akarnak ezzel,
A sok énekléssel,
A papi sereggel,
Deákkal, mesterrel?
Född bé szemeidet,
Nyisd meg füleidet,
Hallhatdsza ezeket,
A síró igéket,
Elvesszek, ha többet
Értél ilyeneket:
Megölték fejünket,
Jó fejedelmünket! (…)
Immár az irígység,
Nem bánt semmi ínség,
Drága test! békesség,
Legyen már könnyebbség,
Testedben szép épség,
Lelkedben csendesség,
Krisztusnak dicsőség,
Örökös fényesség.
Országod országnál
Jobb legyen ez rossznál,
Kit romlásban hagyál,
Mert úgy is találál;
Immár mindnyájunknál,
Siralmas bánatnál
Nem marad a búnál
Egyéb óhajtásnál.
Többet nem szólhatunk,
Téged ím itt hagyunk,
Most csak mi siratunk,
Kik szegények vagyunk,
De jövendőt mondunk,
Hamar időt hagyunk,
Országostul sírunk,
Rajtad és zokogunk.
Adja Isten jóra,
Mit szivünk vádolna,
Gonoszt távoztassa,
Tőlünk elfordítsa,
Hazánkat megtartsa,
Békességbe hozza,
Aki magyar tagja,
Tudjuk, ezt kívánja.
Forrás: Versekben
tündöklő Erdély 1. kötet 139-141. old. – Második, javított és bővített kiadás –
Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése