Ádám János (?-1620 körül): Az igaz, jámbor és tökéletes barátságrólv aló ének (1599. április 27.)

(részletek)

Sok szép dolgok vannak nekünk megírván,

Históriákba szépen beszámlálván,

Tanúságul nekünk azok adatván,

És például versekbe befoglalván.

Régi üdőben mert sokan voltanak,

Kik az emberi nemzetről írtanak,

Életekről, jóságokról szóltanak,

Ő dolgokról sok jót magyaráztanak.

Mindenféle teremtett állat felett

Hogy fővebb legyen az emberi nemzet,

Erről az írásban nagy emlékezet

Vagyon, kit jól tud az szent gyülekezet.

Szólok azért mostan csak rövideden,

Emberek közt az dicséret mi légyen,

Ez statura kit megmagyaráz szépen,

Minden voltát leformálja ékesen.

Mindenféle bölcsek is ezen egyeznek,

Írásokban fejenként egyet vélnek,

Az atyafiúságnak mivoltáról

Kik írtanak és az szent barátságról:

Ez világban hogy nincsen szebb ékesség,

Emberi nemzet közt nagyobb erősség,

Minden módon elgondolt gyönyörűség,

Böcsületesb, dicséretesb egyezség,

Mint az igaz szeretet és barátság,

Melyben nincsen semmi gonosz álnokság,

szeretetből származott jó társaság,

Nem haszonból talált atyafiúság.

De kevesen most ez üdőben vannak,

Kik helyt adnának az szent barátságnak,

És ritkán most oly emberek támadnak,

Kik követnék példáját ez írásnak. (…)

Térj azért, halandó ember, Istenhöz,

Ragaszkodjál mindenben Felségéhöz,

Segíts szegényt, tégy jól, mehetsz Istenhöz,

És juthatsz közelb te üdvességedhöz.

Gondold meg, mely igen jó az üdvesség,

Ahol vagyon örök örvendetesség,

És mely gyönyörűséges az dücsőség,

Ahol lakik az szent isteni Felség.

Ennek megnyeréséért cselekedjél

Mindent, és üdvezülni igyekezzél,

Valamit az Istenért végben vihetsz,

És jó híredért-nevedért mívelhetsz,

Semmiben magadat meg ne kíméljed,

Elegendőnek rá magad ítéljed,

Az igaz barátságot te szeressed,

Így nyerhetsz Istennél magadnak kedvet.

Kire vezérljen Isten mindenteket,

Kik vettétek csak pénzben kedveteket

És az mammonban gyönyörűségteket,

Hogy megutáljátok méltán ez vétket.

És kövessétek az szent barátságot,

Minden fösvénységet tü elhagyjatok,

Szeressétek az atyafiúságot,

Kiért adjon Isten nagy boldogságot.

Ez éneket szerzék jó Kolozsvárban

Ezerötszáz és kilencvenkilencben,

Szent György hava hete huszad napjában,

Egy jámbor szerzé ezt gondolatjában.

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 1. kötet 121-123. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.