Szép Lenka vár a part felett
Csolnakján a halász
Dalolván csendes éneket
A part felé vigyáz:
Csak vissza, vissza szép leány!
Szél támad, és hullámot hány.
Esdekve szól a szép leány:
„Nem én, halász, nem én!
Túlparton zöldel egy virány,
Kunyhó van közepén;
S zöld árnyak a kunyhó körül:
Alattok, ah, kedveltem ül.
Szélvész között, zugó habon
Rettegtet sok veszély;
Reményem mégis egy vagyon:
Tán partra hajt a szél,
S kit szenvedés, kit bánat ér,
Örömkönyük a pályabér.”
Szép Lenka jön, s csolnakba száll,
Kormányt visz a halász,
Minden hullám csapásinál
Jobban jobban vigyáz.
S a vész midőn újúlva
kél,
Mond Lenka: „partra hajt a szél.”
Nem, Lyány! nem partra hajt a szél,
Szél és hab ellenünk;
Veszélyes, ah, míg ember él,
Istent kisértenünk!
Hullám dagad s örvénybe száll,
Hullám között vár a halál.
„Halász, szerencse jár velem,
Szerencsés csolnakod.
Nyúgot felől, ó szerelem,
Dereng szép csillagod –
Nyúgotra vár a hű legény:
Nyúgot felé nem félek én.”
Szól Lenka, s a túlpartra néz,
Néz, s látja kedvesét.
Örömreszketve nyúl a kéz;
Hév önti el keblét:
És tün előle víz, föld, ég;
Szemében forr csak lelke még.
De vérzik ő, a hű legény,
A part felett állván.
Kél a veszély, húny a remény:
Már-már hal a szép lyány.
És új szél zúg, és új hab gyül –
S a csolnak végkép elmerül.
Lát a legény, s nem nyög, nem sir,
Nem érez, nem gondol.
Felnyilik kínja, mint egy sír,
Nem tudja: merre? hol?
S gyors, mint villám felhőiből,
A hab közé félhalva dől.
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése