Ismét egy édes boldog érezet!
Reám derül a messze kor homálya,
Az elveszett, elsüllyedt rózsapálya
Ismét örömtájak felé vezet.
Mely istenség nyújt itt varázskezet:
Mint ömledez hozzá keblem dagálya!...
Érzem, hogy e szív enyhültét találja:
Te ihletéd, szelid Emékezet.
Nem. Ahelyett, hogy visszabájolod
Eltünt korom szebb álmait felettem,
Boritsd el rajtok inkább fátyolod.
Elég, hogy őket egyszer elvesztettem,
Ne kényszerits újonnan érzeni;
Ah, érezd, mely kín ismét veszteni!
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése