Isten áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Balsors akit régen tép,
Hozzá r víg esztendőt,
Megbünhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére;
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kúnság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokak szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben:
Mert rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktő rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad,
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldöztöt, s felé
Kard nyúl barlangjában.
Szertenézett, s nem lelé
Honját a hazában;
Bércre hág és völgybe száll,
Bő s kétség mellette;
Vérözön lábainál,S lángtenger felette.
Vár állott: most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek:
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság, nem virúl
A holtnak véréből!
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Szánd meg isten, a magyart,
Kit vészek hányának;
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kinjának!
Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt:
Megbünhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése