Igyunk derűre!
Igyunk borúra!
Úgy is hol kedvre,
Úgy is hol búra
Fordúl az élet.
Kedved a jó bor
Jobban éleszti;
Búdat a jó bor
Messze széleszti,
S elmúlat véled.
Minden, por, álom,
S füst e világon.
Mi haszna gázol
A boldogságon
A hír barátja?
Ha dob riadt a
Harc reggelére,
Patakban omlik
Hullámló vére,
S bérét más látja.
Békételen, bús
Szenved magába,
Kétség s remény közt
Vár s fél a kába
Percet s esztendőt.
Miért törődöl
Szűk életeddel?
Napod ma mit nyújt,
Köszönve tedd el,
S hagyd a jövendőt.
Reggel vagy estve,
szélben vagy csenddel,
Eljön magától
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.
Ernyőt keress, ha
Készül borúlni:
Szenvedj, ha nem tudsz
Hová vonúlni:
Fordúlhat a szél.
Éld a jelenlét
Percét s óráját:
Egyutt lefutja
Jó s rossz pályáját,
S együtt húny véled.
Igyünk derűre!
Igyunk borúra!
Úgy is hol kedvre,
Úgy is hol búra
Fordúl az élet.
Forrás: KOSZORÚ – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította Király György - Nyomtattatott Kner Izidor költségén és betűivel
Gyomán, 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése