Holányi Julianna: Falusi nyár
A kép forrása: http://www.festomuvesz.hu/holanyi/holany26.htm
Ízes halászlé csalogat a hegyből
s a kocsmai illatos ebéd
ajkamon oly lágy, jó zamattal fordul,
mint halászok száján a beszéd.
Velük élek e forró nyárban,
ezen a hőségütötte dombsoron,
hol tűzkakas sül minden zsuppon
s a fa is árnyékra lesve ácsorog.
Most kutyám vezet a hűs után.
Ott fekszem lomhán a szérűskert tövén,
s míg verset számolok ujjamon,
kékeres árnyával takar a sövény.
Délre már lábam térdig lóg a napba,
lomha lassan arrébb fordulok.
Kikerül csendben a halárus engem.
Zsákjából rám olvadt jég csorog.
S míg egy pottyant lila szilvából
a mohó hangyákat fújva kergetem,
a nedves port nyalja vén kutyám,
s a kút felé kullog át a kerteken.
Már korsóm után nézek én is.
Vályúba löttyentem a poshadt vizet,
s szikár kocsmai beszéd után
hasas cseréppel a hegybe bort viszek.
A falu berkén kormos tüzek ülnek.
Szívem székén álom szenderül.
A hold csókolja végig kancsóm száját,
s porcellán méhében elmerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése