2014. márc. 23.

Ahol én elmegyek



Ahol én elmegyek,
Még a fák is sírnak,
Gyenge ágaikról
Levelek lehullnak.

Sír az út előttem,
Bánkódik az ösveny.
Még az is azt mondja:
Áldjon meg az Isten.

Áldjon meg az Isten
Minden javaival,
Mint kerti violát
Drága illatival.

(Ajnád)


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 63. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Zöld erdőben, sík mezőben



Zöld erdőben, sík mezőben
Sétál egy madár,
Sárga lába, kék a szárnya,
Ó, be gyöngyön jár.

Hívu ingem útitársnak,
El is menyek már,
Nincs Erdélyben olyan leány,
Ki megtartson már.

Átalúsztam én a Marost
S meg nem merültem,
Vickándoztam benn a vízben,
S partra kiültem.

De nem én vagyok az első,
Kit vízre vittél,
Se nem én vagyok utolsó,
Kivel így tettél.

Hanem én vagyok az, aki
Hótig minden jót
Kívánok neked a rosszért,
Bár szűved rossz vót.

(Sóvidék)


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 62. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

A fekete holló gyászt visel magáért



A fekete holló gyászt visel magáért,
Én is gyászt viselek jegybeli mátkámért.
Jegybeli mátkámért mit nem cselekedném,
Tenger sűrű habját kalánnal kimerném,
Tenger fenekében gyöngyszemeket szednék,
Jegybeli mátkámnak gyöngybokrétát kötnék.
Küküllő kövecse kalamáris volna,
Tenger sűrű habja mind tintalé volna,
Mezőn mennyi fűszál mind pennaszál volna,
Fán amennyi levél mind papíros volna,
Bánatom leírni annak is sok volna.

(Székelyföld)


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 61. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Könnyebb kősziklának



Könnyebb kősziklának
Lágy viasszá válni,
Mint nekem, te rózsám,
Tetőled megválni.

Könnyebb a Marosnak
Visszafelé folyni,
Mint nekem, te rózsám,
Tőled elszakadni.

(Magyarbükkös)


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 60. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Titkon tarték egy ösvenkét



Titkon tarték egy ösvenkét,
Kien babám hozzád járék,
Ihaja, de csuhaja.
Irigyeim eszrevették,
Ösvenkémet elkertelték,
Ihaja, de csuhaja.

Titkon sírok, ne lássa más,
Könyveim verik le egymást,
Ihaja, de csuhaja.
Árkot ásnak két orcámba,
Mint a patak a martjába,
Ihaja, de csuhaja.

Szerettelek én sokáig,
Keddtől fogva szeredáig,
Ihaja, de csuhaja.
Ugye babám, sok szép üdő?
Száradjon beléd a tüdő,
Ihaja, de csuhaja.

(Csík megye)


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 59. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Kapum előtt



Kapum előtt nincsen sár,
S az ajtómon nincsen zár.
Ami van is, leverem
S a rózsám béeresztem.

A rózsámat béeresztem,
Ágyat vetek s lefektetem,
Hajnal felé felébresztem,
Csókot adok s eleresztem.

(Lőrincréve)

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 58. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Korond között nevekedtem



Korond között nevekedtem,
Netene!
Jaj, de fene legény lettem,
Netene!
A parajdi bányász lányok,
Netene!
Jaj, de cifra a szoknyájuk,
Netenete, netene!

Visznek engem katonának,
Netene!
A németek kutyájának,
Netene!
Borjú nyomja a vállamat,
Netene!
Más öleli a babámat,
Netenete, netene!


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 57. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Csók Anikó



Csók Anikó, mit gondolál,
Mikor hazul elindulál?
„Én egyebet sem gondoltam:
Szerencsés útra indultam.

Csíkfalvából Jeddre mentem,
Jedd között csak széjjelnéztem,
Onnan Vásárhelyre mentem.
Vásárhelyt három nap ültem.

Onnan vissza Jeddre mentem,
A jeddi hídra leültem.
Magyari Györgyöt ott látám,
Vidékből jött, úgy találám.

Magyari György, édes kingyem,
Mondja meg, mit tegyek, nékem?
Szolgáljak vagy férjhez menjek?
Vagy magam gyilkosa legyek?”

„Ha nem sajnálod éltedet,
Testvéredet, gyermekedet:
Adok én neked kötelet,
Kivel elvégezd éltedet.”

„Ne higgyen senki senkinek,
Senki álnok beszédinek.
Senki álnok beszédinek,
Mint én hittem szeretőmnek.

Ő vélem azt a jót tette,
A pántlikám letétette,
A pántlikám letétette,
A gyászruhát felvétette.

Ő viseli a bokrétát,
Ahhoz való cifra gúnyát,
Én viselem a gyászruhát,
Holtig való gyalázatját.

Haragusznak rám a lányok,
Hogy az utcán le s fel járok,
Ne haragudjatok, lányok,
Mert én nem sokáig járok.”

Ködös ősz lett a szép nyárból,
Kifogytunk a szép leányból,
Szép leányból, Csók Annából,
Egy szép leány barátnénkból.

Csók Anikó szép menyecske,
Jaj, de gyenge volt az esze.
Gyenge eszit tudtam volna,
Egyet-kettőt szóltam volna.

Egyet-kettőt szóltam volna,
Csók Anikó most megvolna,
Kegyes legyen minden anya,
Ki gyermeke búját látja.

Csók Miklósné kegyetlen volt,
Az apja meg mostoha volt,
Ó, te kegyetlen Csók Sára,
Reád maradt a gúnyája.

Mikor gúnyáját felveszed,
Vérrel virágozzék tested,
Tested vértől virágozzék,
Lelked mennytől eltávozzék.

(Szabéd)


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 56. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Várady Jóska*



„Én Istenem, jaj, de nagyot vétettem,
A magyarnak fővezére mért lettem.”
Jaj, de szennyes a kend inge, gatyája,
Mert beszennyült a szentgyörgyi fogházba.

„Édesanyám mosson inget fehérre,
Holnap visznek az agyitor elébe.
Ha bemegyek az agyitor házába,
Leborulok a törvény asztalára.”

„Vasas lábom keservesen pengetem,
Jaj Istenem, most végezik életem.
Ha kijövök az agyitor házából,
Elbúcsúzom a széles ez világtól.”

„Trombitásim három troppot fújjatok,
Jaj Istenem, holnap felakasztatok.
Édesanyám, pénz vagyon a zsebembe,
Nyújtsa kezét, markoljon ki belőle.”

„Készíttessen abból nekem koporsót,
Veresse bé sárig szeggel a jajszót.
Váradynak sárga-piros körhaja,
Meszes gödör legyen az ő sírhalma.”

(Székelykeresztúr)

*) Várady József a Makk-féle székelyföldi fegyveres felkelés előpostája volt a szabadságharc után. Elfogták és Sepsiszentgyörgyön a hadbíróság halálra ítélte 1854-ben.

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 54. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

A toronyba fehér zászlók



A toronyba fehér zászlók lobognak,
Az alatt a magyar fiúk zokognak.
Kérdik egymást: „Jó barátom, mi újság?”
„Kossuth elment, oda van Erdélyország.”

Kossuth apánk befogatta hat lovát,
Felültette feleségét, inasát,
Azon vitte el a magyar koronát.

Ide hozták a muszkát a nyakunkra,
Barátunk lett nekünk már a francia.
Nem tudom én, hazatérünk valaha.
Erdélyország a fiait sirassa.

(Balavásár)


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 53. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Dáncsi András



Nem arról hajnallik, amerről hajnallott:
Magam sorsa felől szomorú hírt hallok.
Szerencsétlen sorsa én szegény fejemnek.
Árad napról napra bánatja szívemnek.

Szeredai bírák huszonnégyen vannak,
Mind a huszonnégyen rólam törvényt szabnak.
A huszonötödik írja a levelet,
Egy szép barna kislány diktálja nevemet.

Ne diktáld nevemet, az Istenre kérlek,
Az Istenre kérlek, hagyd meg életemet.
Szegény Dáncsi András szerette a táncot,
De most mindenfelől zergeti a láncot.

Szeredai törvény nagy fogháza alatt
Sok jó édes anya sűrű könnyet hullat.
Ne sírj, anyám, ne sírj: ennek így kell lenni,
Minden nemzetségből egynek rab kell lenni.

Rab vagyok, rab vagyok, rabláncot hordozok,
Rabláncot hordozok, szabadulást várok,
Szállj le, páva, szállj le fogházam falára,
A szegény raboknak szabadulására.

(Backamadaras)


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 52. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Kőmies Kelemen



Hová mégy, hová mégy, tizenkét kőmies?
„Elmenyünk, elmenyünk, hogyha dolgot kapnánk!”

„Jertek, megfogadlak, jertek, megfogadlak,
Hogy építsétek fel magos Déva várát,

Egy véka arannyal, két véka ezüsttel,
Két véka ezüsttel, három véka rézzel.”

Hozzá es fogának magos Déva várhoz.
Kit délelőtt raktak, délután megomlott,

Kit délután raktak, az éjjel megomlott,
Kit délután raktak, az éjjel megomlott.

Arra tanakozék tizenkét kőmies:
„Améknek idejön előbb felesége,

Aztat aj, fogjuk meg, tűzzel égessük meg,
Aztat aj, fogjuk meg, tűzzel égessük meg,

A szép fehér hammát mész közi keverjük,
Magos Déva várát azzal felépítsük!”

„Istenem, Istenem, adj egy sötét erdőt,
Hogy hadd térjen vissza asszonyfeleségem!”

Azt es adott Isten, mégsem tére vissza,
Azt es adott Isten, mégsem tére vissza.

„Jó napot, jó napot Kőmies Kelemen!”
„Isten hozott, Isten, asszonyfeleségem!”

„Ejöttem, ejöttem, látogatásodra!”
„Ejötté, ejötté fejed vesztésire.”

„De azt én jól tudom, hogy tik úgy es tesztek,
Hogy embert megöltök, avval pénzt kerestek!”

Aj, avval megfogák, nyakát ketté vágák,
Tűzzel megégeték, tűzzel megégeték.

Az szép fejér hammát mész közi keverék,
Az szép fejér hammát mész közi keverék,

Avval fölépíték magos Déva várát,
Avval fölépíték magos Déva várát.

Arra kifizeték egy véka arannyal,
Egy véka arannyal, két véka ezüsttel,

Két véka ezüsttel, három véka rézzel,
Két véka ezüsttel, három véka rézzel.

Elindula haza Kőmies Kelemen,
Kérdé a leánya: „Apám, édesapám,

Apám, édesapám, hol van édesanyám?”
„Elmaradt messzére, hazajön estére!”

Este is eljöve, mégsem jöve haza,
Este is eljöve, mégsem jöve haza.

Kérdé a más leánya: „Apám, édesapám,
Apám, édesapám, hol van édesanyám?”

„A te édesanyád a nagy kőfal közt áll,
A te édesanyád a nagy kőfal közt áll.”



Forrás: Versekben tündöklő Erdély 50-51. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Szép fogoly katona



Leszállott a páva
Tengernek partjára,
Tengernek partjáról
Nagy török császárnak
Dali udvarába.
Onnét szálla páva,
Kényes pávamadár
Tömlec ablakára:
ottan fúdogálá
Szomorú énekit
Szomorú fogságban
Egy székely katona:
„Hej páva, hej páva!
Császárné pávája!
Ha én páva volnék,
Jó regvel felkelnék,
Folyóvízre mennék,
Folyóvizet innám,
Szárnyim csattogtatnám,
Tollamat hullatnám.
Fényes tollaimat
Szép leány fölszedné,
Az ő édesinek
Kalapjába tenné,
Bokrétába kötné.”

Hát ott üldögéle
Cifra ablakába
Császár szép leánya,
Gyönge violája.
Ahajt meghallotta
Szomorú énekit
Székely katonának.
„Nyiss ajtót, nyiss ajtót,
Fegyveres istrázsa!
Császár szép leánya,
Gyönge violája
Tőled azt kívánja.
Ki vagy te, ki vagy te,
Énekes katona?”
„Nem látod: rab vagyok,
Térgyig vasba vagyok,
Székely fiú voltam,
Bátor fiú voltam;
Most semm i sem vagyok
S mégis a strázsának
Számolni kell rólam.”

„Velem jössz te mostan,
Énekes katona.”
„Hová menjek én el,
Császár szép leánya?”
„Cifra palotámba,
Éjjeli szállásra.”
„Nem látod: rab vagyok?
Térgyig vasba vagyok.”
Ottan levéteté
Nehéz vasat róla
Fegyveres strázsával;
Ottan átölelé
Szegény székely legént
Két gyenge karjával.
Onnét elvezeté
Cifra palotába,
Ottan lefekteté
Puha selyemágyba.
„Enyém vagy te mostan,
Szép fogoly katona!”
„Van nekem szeretőm,
Császár szép leánya!”

Ajtón hallgatózék
A nagy török császár.
„Nyiss ajtót egyszerre,
Beste-lélek lánya!”
Jaj, nem nyitá ajtót,
Berúgá a császár,
A nagy török császár.

Székely katonának
Ott fejét elvette,
Testét a tengerbe
Belé is vetette.
„Hát te beste-lélek!
Három halál közül
Melyiket választod?
Vízbe vettesselek?
Megégettesselek?
Vagy halálig tartó
Tömlecre vesselek?”

Jaj hiába kéri
Császár szép leánya,
Gyönge violája,
A nagy török császárt.
Vízbe nem vetteté,
Tűzbe nem vetteté,
Záratá toronyba,
Szomorú fogságba.

Onnét siratozá
Szép fogoly katonát,
Onnét fúdogálá
Szomorú énekit
Székely katonának.

Szomorú énektől
Éjjel sem alhaték,
Nappal sem nyughaték
A nagy török császár.
„Hozzátok elémbe,
Beste-lélek lányát!”
Eleibe vitték.
„Hát te mit énekelsz,
Beste-lélek lánya?!”
Éjjel nem alhatom,
Nappal sem nyughatom.”
„Szomorú énekit
Székely katonának.”

„Egyszerre vigyétek,
A tűzbe vessétek!”
Egyszeribe vitték,
A tűzbe vetették.
Tűz meg nem égette
Császár szép leányát,
Gyönge violáját.
„Egyszerre vigyétek,
Tengerbe vessétek
Beste-lélek lányát!
Székely katonához!”
Egyszeribe vitték
Tengerbe vetették,
Tenger béfogadta,
Szépen eltakarta,
Székely katonával
Egy helyre habarta
Császár szép leányát,
Gyönge violáját.


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 46-49. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.