Az emberi szellem nagy képviselői között talán egynek sincsen nagyobb, általánosabb hatása úgy saját korára, mint későbbi időkre, mint az angol irodalom legnagyobb alakjának, William Shakespeare-nek. És sajátságos, ennek a nagy embernek, ez óriási tehetségnek életéről oly keveset tudunk, hogy rövid néhány sorba bele lehetne szorítani. A rendelkezésünkre álló életrajzi adatok alapján még csak megközelítő jellemzését is alig tudjuk adni. Jómódú, de később elszegényedett szülőknek a gyermek. 1564. április 23-án az Avon melletti Stratfordban született. Töredékes életrajzi adatai közül fontos még, hogy tizenkilenc éves korában megházasodott és hogy megélhetését biztosítsa, 1585-ben Londonba költözött. Itt valószínűleg rögtön egy színháznál nyert alkalmazást, mert már egy négy évvel későbbi feljegyzésben kora jelesebb színészei között van felemlítve. Költői, drámaírói munkássága is megkezdődött s folytonosan emelkedőben volt, szép jövedelmet biztosított magának vele, úgy, hogy egymás után képes volt Stratfordban a különböző telkeket, birtokokat összevásárolni. 1612-ben oda vissza is vonult s ettőől fogva 1616. április 23-án bekövetkezett haláláig többé sem mint színész, sem mint író nem lépett a nyilvánosság elé.
E hiányos életrajzi adatoknál mindenesetre jobban jellemzik Shakespeare-t saját művei, melyek időbeli sorrendben összeállítva egyúttal költi alkotó művészetének is fejlődéstörténetét nyújtják. A legfontosabb rugó, mely őt arra ösztönözte, hogy drámai kísérletekkel foglalkozzék, az angol színpad akkori hirtelen fellendülése volt. A XVI. század végén Angolországban, de különösen Londonban egymás után keletkeztek a kisebb-nagyobb, egymással versenyző színházak, melyek a drámairodalmat nagyon fellendítették. Az írók sok selejtes művet termeltek e színpadok számára az igaz, de az ő révükön érvényesült az angol irodalom számos nagyja. Shakespeare költői működésének első szaka szintén ilyen gyári termelés színezetét hordja magán. Gyorsan, napok alatt írt meg új dolgokat, vagy dolgozott át régi darabokat s hogy eközben a tárgyak nem laposodtak el tolla alatt, csak óriási tehetségének lehet köszönni. Tárgyainak legnagyobb része ekkoriban még idegen s ő csak mint igen ügyes átdolgozó jeleni meg szemünk előtt. Csaknem minden darabja e korban ilyen: Titus Andronicus, VI. Henrik, Tévedések vígjátéka, Szent Iván-éji álom stb. Ifjúkori munkái között legismeretesebb és legszebb Rómeó és Júlia, mely már a később kifejlődő eredeti egyéniségnek bélyegét viseli magán.
Ekkortájban volt népszerűségének tetőpontján az angol drámairodalomnak egy másik igen neves alakja: Marlowe. Jóval idősebb volt Shakespeare-nál, természetes, hogy az ifjú költő idősebb, nevesebb társának befolyása alá került s tőle különösen egyet sajátított el nagymértékben: a drámaírás technikáját és az erősebb, színpadra alkalmas hangot. Nyelve zengzetesebb, de egyúttal nyugodtabb is lett és kifejlődött művészetének az az oldala, melyet ma is legjobban csodálunk nála: a jellemfestés. Ekkor alkotja meg IV. Henrik-ben Falstaff alakját, mely ma, századok múltával is a legkiválóbb komikus szerepek egyike a drámairodalomban, ekkor írja meg a Velencei kalmár-t, a legmegrázóbb színpadi hatású darabok egyikét. Különösen a Shylock zsidó személye van benne utolérhetetlen művészettel megrajzolva. Ebbe a korba esik Shakespeare-nek legtöbb vígjátéka is.
1600 után kezdődik Shakespeare működésének harmadik korszaka. Tárgyai csaknem kivétel nélkül tragikusak és majdnem minden darabja olyan műremek, mely közös kincse a művelt emberiségnek. Egymás után jelennek meg: Julius Caesar, Hamlet, nagy gondolatokkal teli, megragadó tragédia, mely az emberi lélek önmagával való tépelődését festi, Otelló, Lear király, Coriolanus, Timon, Macbeth, Cymbeline, VIII. Henrik, a zsarnok uralkodónak elsőrendű jellemzése. Mind olyan darabok, melyek nem avulnak el s melyek megjelenésükkel máig is egyformán szerepelnek minden jelentékenyebb színpadon. Igazi értéküket legjobban az mutatja, hogy idegen irodalmak legnagyobbjai, nálunk egy Arany és Petőfi,m éltónak tartották e darabokat, hogy saját nyelvükbe való átültetésükkel foglalkozzanak. Mintha azonban a színpadtól való visszavonulásával Shakespeare-nek inspirációja is megszűnt volna, 1612-től haláláig nem írt egy sort sem.
Shakespeare soha nem halványuló név az irodalomtörténetben, mégis minden ízében saját korának gyermeke s ez sehol sem látható jobban, mint drámáiban. Darabjai az akkori kezdetleges színpad számára vannak írva s éppen ezért előadásuk ma igen nehéz. A gyakori szín- és helyváltozás, mely ma a legnagyobb technikai akadályok egyike, akkor nem okozott nehézséget. Egyszerűen új jelenés előtt egy táblát függesztettek ki, hogy erdőt, várat, vagy mit kell odaképzelni.
Egyéb munkái, Venus és Adonis és Lucretia című elbeszélő költeményei, valamint 154 szonettje, melyek legnagyobb részben egy képzeletbeli nőalakhoz vannak intézve, szintén kiválóak a maguk nemében, de drámáinak jelentőségét távolról sem érik el. Ő máig is úgy ismeretes mindenütt, mint az emberiségnek legnagyobb s eddigelé utol nem ért tragédia-költője.
Forrás: Tanulók Lapja 11. évf. 6. szám, 1904. máj. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése