Tóth Ede (1844-1876): Tiz év után (Putnok, 1868. junius hó)

 
Oh lant! Ha birsz bűvös dalt zengeni,
Zendülj meg itt, a hová most léptem!
Itt, hol egykor ábrándos lelkemnek
Virágait oly boldogan téptem…
Tiz év után!

Mondd el nekem, hogy mi a boldogság?
Mert elfeledtem! – Hisz nem is csoda,
Balsors járt én előttem s utánam,
Kergetve szüntelen, ide-oda…
Tiz év után!

Itt zengtem én az első dalt, egykor, -
Vágyaimnak szelid, boldog hangját,
Óh, ha az a dal mind ujra kelne,
Elhallgattatná búm gyászharangját…
Tiz év után!

Itt tudtam meg, szívem mért dobogott,
Ha látta a mosolygó leánykát,
Kit ha kérdek: emlékszik-e reám?
„Nem”-re bigyeszti piros ajakát…
Tiz év után!

Pedig az az ákácz oly virágos
Most is, mint mikor mi tépegettük,
Levelein kérdéseket téve, -
Tán titkosan azt is emlegettük:
Tiz év után?

S tiz év után ő is, én is halvány,
Ajkunk néma, oly néma, hallgatag…
Tán szivünk is egyformán feldúlva,
Zordon, mint a kietlen sivatag…
Tiz év után!

És szemünkből titkon perdül egy köny,
S száll utána  sokat mondó sohaj.
Hamvadó tűz, mely hogy jobban fájjon,
Emlékezet hull rá: égő olaj
Tiz év után!

Óh mért fáj e boldog helyen minden!
Mért zeng a dal bánatosan, sirva?
Itt, hol minden fű, fa levelére
Ékesen van édes emlék irva?
Tiz év után!

Hajh, mert szivünkzsengülő zománczát
Leseperte sok átvonult vihar!
S a mit akkor gyöngyharmat éltetett,
Most nehéz por: sötét bánat takar
Tiz év után!

Igy változunk meg! Nem hinnők soha,
Hogy, mi egykor örömnek volt helye,
Minden édes emlék pillanata
Uj kínoknak ürömmel telt kelyhe
Tiz év után!

Tiz év után?!… Oh hallgass el dalom!
Tovább megyek, kezemben van botom…
Menjünk balsors! – örökös utitárs:
A multat én hasztalan siratom
Tiz év után!

Forrás: Tóth Ede válogatott munkái. Bevezetéssel ellátta Váradi Antal. Garay Ákos rajzaival. Budapest, 1902. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadása