Tóth Ede (1844-1876): Áldás

Eltávozol lelkem szerette gyermeke,
Eltávozol, - s a hajlék puszta lesz…
Nagy útra szállsz, - a sors tusára hív, -
S körülted majd bú árnya lengedez.
A nagy világ ajtaja kitárul,
És te belépsz, magas reményekkel…
Én jó fiam, szerette gyermekem,
Az isten vezessen bizalommal, hittel!

Ifjú vagy még; ámde sorsod így akarta,
Hogy vándor légy, a nagy világ terén…
Megsiratlak, mert ismerem utad,
S tudom, hogy az nagyon rögös, kemény.
De ne csüggedj ha a tövis megszúr,
Mely utadon virág helyett kikel…
Száz csalódást egy hit visszapótol:
Az isten vezessen bizalommal, hittel!

Ne adj helyet soha vakmerő álmoknak,
Miket lelked magasztosaknak fest;
A madár sem repülhet el tovább,
Ha fáradalmát kipihenni rest…

S szived, ha dobban boldog kéj után,
Ne korbácsold a szenvedelmet fel!
Ábrándozás ne rontsa meg agyad,
Hanem haladj, haladj bizalommal, hittel!

Ősz fürtjeim nehéz gondtól fehérlenek,
Te elmégy, - uj bú viraszt mögöttem.
Légy erős te, miként Sion hegye…
Emléked én könnyel öntözgetem…
becsületed tiszta és szent legyen,
Fiam! Csak azt, azt ne add soha el!
Ha elvész, nem szerzi vissza senki,
S nem haladhatsz bizalommal, hittel!

… Megáldalak! Tudod, hogy gazdag nem vagyok,
De drága kincsed áldásom legyen…
El ne feledd, hogy egy jó anyád van,
Ki a sirhoz közelb, közelb megyen…
Az úr veled! Eredj, eredj, - megállj!
Hadd nézzelek! Szívem szakad széjjel!…
… Imádkozom érted hajlékomban,
Hogy vezessen isten bizalommal, hittel!

Forrás: Tóth Ede válogatott munkái. Bevezetéssel ellátta Váradi Antal. Garay Ákos rajzaival. Budapest, 1902. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadása