![]()
Fényes csillag! Magasztos nagy szellem!
Ki a magasban oly fent ragyogol.
Kereslek téged fájó lelkemmel,
Repülnék hozzád, - nem látlak sehol!
Gyakran sírok, örülök egyszerre;
Siratlak, mert korán eltávozál;
Örülök, mert a míg él nemzetünk,
Nem fog ki rajta soha a halál!
Oh Petőfi! ha lantod zenge dalt
Itt a silány föld egyes térein,
Zendül-e az isteneknek jobbján
Magasztos dal, bús lelked húrjain?
Zendül-e dal, angyalok számára,
Szelid, boldog világ lakóinak,
Kik elmerülve a hallgatásban,
Dalaidon örömmel mulatnak…
Zendül-e a jobb világ berkiben,
Andalító csalogány éneked?
Örök tavasz, zöld pázsit, kis csermely
Hallgatja-e szerelmes beszéded?
Elvitted-e a bút és a reményt,
S a honszerelmet dalló lantodat?
Hogy az öröklét boldog virányin
Hallattasd édes-fájó hangodat?
Avagy tán itt feledted a kobozt?
Elvérzett lelked, pengetésében?
Jutalmul érte tán boldog levél?
Elérted a czélt: hazád lett a menny!
Oh nem, nem, - te ott is dalnok vagy!
Ki zengne szerelmet, hogyha nem te?…
Azért szálltál korán a mennybe, mert
Ég a földtől dalod irigyelte!
Mi vagy te a képzelet határán?
Egy végtelen zajongó nagy tenger,
Minden csepp belőled drága gyöngyszem,
Mit megszerezni – szegény az ember…
S elloptuk tőlünk, nem tudjuk hogyan,
Tetemed is titokba, rejtve van.
Ki tette,… felelni gyarló az ész…
Megnyugszunk a bú- és fájdalomban!
Hová temettek, melyik völgy sirod?
Melyik hant az, a mely téged takar?
Van-e virág rajt, zöldül-e levél?
Avagy befedte a száraz avar?
Kitől kérdezzük: mutassa nekünk
A porlótetemek kicsiny helyét,
Hogy zarándokként eljárjunk oda,
s ezerszer említsük dalnok nevét! - - -
De nem, miért keresnők sirodat?
Minek volna a hideg jel neked?
Úgy egy volna, így van: száz és ezer:
Minden szivre fel van vésve neved!
Átérzi dalod gazdag és szegény.
Kél általa öröm és fájdalom.
Dicső a sír, a melyben te nyugszol:
A nemzet szive legszebb sirhalom!
(Jászberény)
Forrás: Tóth Ede válogatott munkái. Bevezetéssel ellátta Váradi Antal. Garay Ákos rajzaival. Budapest, 1902. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadása
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. jún. 17.
Tóth Ede (1844-1876): Petőfi szelleméhez
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése