2026. jún. 17.

Tóth Ede (1844-1876): Petőfi szelleméhez

 Portréja a Vasárnapi Ujságban
Fényes csillag! Magasztos nagy szellem!
Ki a magasban oly fent ragyogol.
Kereslek téged fájó lelkemmel,
Repülnék hozzád, - nem látlak sehol!
Gyakran sírok, örülök egyszerre;
Siratlak, mert korán eltávozál;
Örülök, mert a míg él nemzetünk,
Nem fog ki rajta soha a halál!

Oh Petőfi! ha lantod zenge dalt
Itt a silány föld egyes térein,
Zendül-e az isteneknek jobbján
Magasztos dal, bús lelked húrjain?
Zendül-e dal, angyalok számára,
Szelid, boldog világ lakóinak,
Kik elmerülve a hallgatásban,
Dalaidon örömmel mulatnak…

Zendül-e a jobb világ berkiben,
Andalító csalogány éneked?
Örök tavasz, zöld pázsit, kis csermely
Hallgatja-e szerelmes beszéded?
Elvitted-e a bút és a reményt,
S a honszerelmet dalló lantodat?
Hogy az öröklét boldog virányin
Hallattasd édes-fájó hangodat?

Avagy tán itt feledted a kobozt?
Elvérzett lelked, pengetésében?
Jutalmul érte tán boldog levél?
Elérted a czélt: hazád lett a menny!
Oh nem, nem, - te ott is dalnok vagy!
Ki zengne szerelmet, hogyha nem te?…
Azért szálltál korán a mennybe, mert
Ég a földtől dalod irigyelte!

Mi vagy te a képzelet határán?
Egy végtelen zajongó nagy tenger,
Minden csepp belőled drága gyöngyszem,
Mit megszerezni – szegény az ember…
S elloptuk tőlünk, nem tudjuk hogyan,
Tetemed is titokba, rejtve van.
Ki tette,… felelni gyarló az ész…
Megnyugszunk a bú- és fájdalomban!

Hová temettek, melyik völgy sirod?
Melyik hant az, a mely téged takar?
Van-e virág rajt, zöldül-e levél?
Avagy befedte a száraz avar?
Kitől kérdezzük: mutassa nekünk
A porlótetemek kicsiny helyét,
Hogy zarándokként eljárjunk oda,
s ezerszer említsük dalnok nevét! - - -

De nem, miért keresnők sirodat?
Minek volna a hideg jel neked?
Úgy egy volna, így van: száz és ezer:
Minden szivre fel van vésve neved!
Átérzi dalod gazdag és szegény.
Kél általa öröm és fájdalom.
Dicső a sír, a melyben te nyugszol:
A nemzet szive legszebb sirhalom!
(Jászberény)

Forrás: Tóth Ede válogatott munkái. Bevezetéssel ellátta Váradi Antal. Garay Ákos rajzaival. Budapest, 1902. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése