Takáts Gyula (1911-2008): A néma hegedűs

Kék domb ölén a ház alatt,
hol páfrány nő és gyík szalad,
én jól tudom, ő ott lakik,
hallgattam sokszor hajnalig.

Hol szűz a völgy és mély a hűs,
ott zeng a néma hegedűs.
Se nem tücsök, se nem cigány,
se árván esdő csalogány,

és mégis zeng, s ha titka száll
favágó, béres is megáll,
s ragyogni kezd a domb öle
a szárnyaló dal csöndjibe.

Kigyúl a völgy, a rét, s a sok
kéreggel álcázott dolog
belülről fénylik, mint burok,
melyekben lelkes húr zokog.

És zeng a néma dal szava:
- Trillárom hejj! Hujj trallala! -
És Julcsa néni, mint gida
táncolni kezd, mint lakziba.

Szemében édes fény szine,
és újra piros a szive,
úgy térül-fordul és ragyog,
mint nyírfák közt az angyalok.

Kedvünk akár a mai hó!
A konyhánk, int ezüst kohó
doromból és  lenge füst
rőzsénkből égetett ezüst.

Ily dalt még nem hallottam én
e táncoló, kies megyén.
Ámulja is a berki nép,
és egyre jobban ég az ég.

A nádast, mint arany sipot
megihleti a zöld titok,
s rügyezni kezd a pásztorok
kezében is a hold dorong.

A formák és a tág szinek,
mint hárfák, kürtök zengenek,
s a csősz csak áll a rom alatt,
mely Szent-Jakabnál megmaradt.

S a vén kolostor dőlt falán
átfénylik rozsdán és mohón
az áhitat s a szent király
ott térdel bársony zsámolyán,

s szívéből zeng a kék-derűs
mély völgyből szóló hegedűs.
A földnek élő részei
kis elrejtett zenészei,

a gyökerek és a magok
dalolnak, mint az angyalok!
A holt föld rajtuk zengi át
el nem múló, örök dalát.

A fákon át s a lombokon,
mint hangszeren át, úgy oson
az átlényegült föld dala,
a csirák égő hajnala.

Ez fénylik itt a völgy ölén,
s a táncoló kies megyén
a tó felél, mint körmenet
virágzó zászló lengenek.

És száll a néma dal szava:
- Trillárom hejj! Hujj trallala! -
s a formák és a tág szinek,
mint hárfák, kürtök zengenek...

Forrás: Termés. Tavasz. Kolozsvár 1944. 1. szám