Kozma Andor (1861-1933): Magyar pusztán

 
Ébreszti a földet
Piros nyári hajnal.
Teli van a szívem
Szerelemmel, dallal,
Ragyogó reménnyel,
Merész ifjú hévvel -
Teli van a szívem 
Petőfi versével.

Napisten az égen
Egyre följebb vágtat,
Fényözönbe vonja
A magyar pusztákat,
Útjába gyülemlő
Vad vihart ver széjjel -
Teli van a szívem Petőfi versével.

Piros nap bucsúzik
Nyugati határon,
Sejtelmes alkonyban
Éj sötétjét várom.
Kifogyott szivemből
Hangja tüzes dalnak,
De a magyar puszta,
Hallga! – mégsem hallgat.

Titokzatos hangok
Nagy összhangja támad:
Borús-derűs tréfa,
Nemes méla bánat,
S megtelik az éjjel
Hősi szép regével -
Teli van a lelkem
Arany énekével.

Forrás: Petőfi almanach Budapest, 1909.