Lévay József (1825-1918): Az ő lelke

Az ő lelke harczviharra termett,
Tüzet fújó tündérparipa;
Vágtat, repül, nincsen ember, a ki
Béklyót vetne gyors lábaira.

A szélvész is elmarad mögötte,
Ha a pusztán olykor neki vág,
Nincsen árok, nincsen gát előtte,
Jobbra, balra sik, szabad világ.

A szabadság égő vágya űzi
Fölkeresni a rab népeket,
széttörni a régi szolgalánczot;
Melyet rájok zsarnokkéz vetett.

Éber örök tiltó kurjantását
Hallja, hallja, de rá sem figyel,
Tovább nyargal, czélja messze van még,
A távolban gyorsan tűnik el.

Már csak egy-két dobbanása hallik,
Itt-ott látszik egy-két lábnyoma,
Széjjel rúgja, a miben megbotlik,
Hangyazsombék bár vagy korona.

Forrás: Petőfi almanach Budapest, 1909.