Üdvezlem Önt! Ma olvastam TOLDI-t, ma írtam e verset, s még ma el is küldöm. Az ÉLETKÉPEK-ben ki fog ugyan jőni, de én minél hamarabb akarom Önnek tudtára adni azon meglepetést, azon örömet, azon elragadtatást, melyet műve költött bennem. Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni czélja minden nemes kebelnek, ki megsokallta már látni, mint martirkodnak milliók, hogy ez pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az aristokratiát!
Írjon Ön nekem, ha nem fogja restellni! Írjon magáról, akármit, mindent, hány éves, nőtlen-e vagy házas, szőke-e vagy barna, magos-e vagy alacsony… minden érdekelni fog. Isten Önnel, isten Önnel. Ab invisis
őszinte barátja
Petőfi Sándor.
ARANY JÁNOSHOZ
Toldi irójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!…
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.
Ha hozzád ér lelkem s meg talál égetni:
Nem tehetek róla… te gyújtottad úgy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?
Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.
Ki volt tanítód? Hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolában nem tanulni, hiába,
Ilyet… a természet tanított tégedet.
Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja,
Melynek csengése a rónákon keresztül
Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.
S ez az igaz költő, ki a nép ajkára
Hullatja keblének mennyei mannáját.
A szegény nép! Olyan felhős láthatára,
S felhők közt kék eget csak néha-napján lát.
Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más,
Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás,
Egy édes álom a kemény nyoszolyára.
Ezen gondolatok elmém környékezték,
Midőn a költői szent hegyre jövék fel;
Mit én nem egészen dicstelenül kezdék,
Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!
ARANY JÁNOS JEGYZETE, 1858-ból: A VÁLASZ-t erre, nem vettem föl 1856-ban KISEBB KÖLTEMÉNYEIM közé.* (* Az utóbb kiadott Összes Költemények közé sem vétetett fel; csak A. holta után jelent meg Összes Munkái kiadásában.) Ki hitte volna nekem már EKKOR, hogy kétszeri sikeres pályázat után nem dagadtam ki bőrömből? Hogy Petőfi barátságát oly nagyra tartom mint e választan ki van fejezve. Csúnya álszeméremnek mondanák, a mi akkor, nagy meglepetésemben, valódi érzés volt. Aztán, szó a mi szó, a rögtönzött válasz nem is méltó e lelkes költeményhez.
*
Aranynak Petőfihez írt levele nem maradt fenn. Költői válasza a következő:
VÁLASZ PETŐFI SÁNDORNAK
Zavarva lelem, mint a bomlott czimbalom:
Örül a szívem és mégis sajog belé,
Hányja-veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.
Hiszen pályadíjul EZ nem volt kitűzve…
Szerencse, isteni jó szerencse nékem!
Máskép szerény művem vetém vala tűzbe:
Mert hogyan lett volna NYERNI reménységem?
És mily sokat nyerék! Pusztán a pályabér
Majd elhomályosít, midőn felém ragyog:
De hát a ráadás!… Lelkem lelkéig ér,
Hogy drága jobb kezed osztályosa vagyok.
S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,
Ki törzsömnek élek, érette, általa:
Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék,
Otthonn lelki magát ajakimon dala.
Akartam köréből el-kivándorolni:
Jött a sors kereke s az útfélre vágott,
S midőn vissza felé bujdokolnék, holmi
Tüske közöl szedtem egynehány virágot.
Jöttek a bú-gondok úti czimborának,
Összebarátkoztunk, összeszoktunk szépen,
Én koszorút fűztem, ők hamiskodának,
Eltépték füzérem fél elkészültében.
Végre kincset leltem: házi boldogságot,
Mely annál becsesb, mert nem szükség őrzeni:
És az Iza partján ama hű barátot*…
Nem is mertem volna többet reményleni.
Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba,
Éget és világít lelkemben leveled:
Ó mondd meg nevemmel, ha fölkeres Tompa,
Mily igen szeretlek téged s őt is veled.
(* Szilágyi István Máramaros-Szigeten.)
Forrás: Petőfi almanach Budapest, 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése