Óh szent szabadság, éltünk lelke te,
Óh szerelem te, lelkünk élete:
Ti voltatok a költő jelszava,
Kinél a szó már férfi-tett vala.
S elégett lelke szerelem tüzén
S elégett élte harczok lánghevén:
E lángból kelt ki mint féniksz-madár
És messze tünt az örök létbe már.
Hogy élt miköztünk s álom nem vala,
Azt hirdeti még lángoló dala,
Hogy férfi-jelszó nem volt lenge szél,
Arról halála hangosan beszél.
Ma férfi-szó csak üres, puszta lég,
Ma férfi-jelszó színes buborék,
Jelenj meg, költő, támassz új hitet,
Hogy férfi-jelszó lesz még férfi-tett.
Forrás: Petőfi almanach Budapest, 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése