Zúghat én tőlem most vihara a télnek,
Érzem hősugárit a költő lelkének,
Arczom, szívem lángol a mély olvasásban
Szinte elhiszem, hogy jó meleg szobám van.
Virágokat rajzol szeszélyes formára,
Ablakom tábláin a megfagyott pára.
Nemde, nem tavasz ez? Többet mit reméljek?
Talán még csak azt, hogy levegőből éljek.
Forrás: Petőfi almanach Budapest, 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése