Gyűrött az ég, a nap sehol,
keresd a földön tenmagad,
keresd a földön istened,
az isten itt is megtagad.
Határtalan a fájdalom,
mi benned nyit kaput, belül,
viselheted bár emberül,
a sorsod nem lesz szabadabb.
Indultál élni, ölni, győzni,
hangod megfakult, mint az ón,
kit akarnál még megelőzni,
kit kergetsz még harag tudón?
Ó, bölcsebb más lehullni, halni
a dúsak asztalától távol,
hiába játszna hőst a szív,
ha csak önmagáért bátor.
Ford.: Dénes György
Forrás: A Hét 1966. 11.
évf. 6. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése