Vége az évadnak,
a parkban megered az eső,
szaporán kopog a vízcsepp,
súgva pereg:
dobra veri a díszleteket.
Aranyifjak, harsány fűtiprók,
lejárt a bérlet,
elmehettek,
alkalmi villámszerelemnek
nem nyújt már a falomb menedéket.
Eső kopog a félhomályban
új műsor indul,
záró revü:
suhogó selyem bomlik és hull,
hajlékony, sima, fémmetszetű
idomok rettennek elő.
Egy kedves, nyárszínű emléktől
szíven találtan
állok itt,
a legszemérmesebb kéjbárban,
s lesem, hogy egy bakfis nyírfácska
elémtárja szűz bájait.
Forrás: A Hét 1966. 11.
évf. 7. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése