Cápaszájjal nyelt el a világ.
Huszonnyolc éve,
ahogy megszülettem:
ízlel, majszol,
rág,
a véremet szívja,
napi étlapján
külön vagyok felírva.
De amíg kell a húsom
- nem ingyen falat -:
világ
te táplálsz,
ízekre bontalak,
sóra, cukorra,
vasra,borra, szénre
s úgy teszek,
élek – hogy valóban megérje.
Forrás: A Hét 1966. 11.
évf. 7. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése