100 évvel ezelőtt,
1866. január 29-én
született Romain Rolland
Novel-díjas francia író.
Romain
Rolland az első világháború előtt vált híressé, Jean-Christophe c. tízkötetes
regényével. A mű első kötete Németországban egy Rajna-menti városban játszódik,
s egy lángeszű német muzsikusról szól. Gyermekkora Beethovenére emlékeztet, akinek
életéről ekkor már megírja Rolland szubjektív érzésektől fűtött nagysikerű könyvét.
A csodagyermekként kezelt kis muzsikus szenvedései, a meg nem értett újító
küzdelmeivel folytatódnak. Egy szerencsétlen végű kocsmai kaland miatt
Christophe-nak menekülnie kell hazájából. Párizsba megy, s ott megismerkedik a
századvégi értelmiség és vagyonos polgárság „piaci vásárá”-val s csak később
bukkan rá a „ház”-ban rejtőző, passzivitásba vonuló franciák erkölcsi
értékeire. Barátsága Olivier-vel az írónak azt a vágyát fejezi ki, hogy egy
arcvonalba állítsa franciák és németek erényeit. A regény vége a „háborús
őrködés” pillanatában mutatja meg Európát. Két évvel az utolsó kötet
megjelenése után kitört az első világháború.
A
Jean Christophe tárgyilagossága miatt sok támadás érte Rolland-t. A
világháborút az író Svájcban éli át, itt kezdi meg harcát, mint író, és mint
publicista a háborús őrület és gyűlölködés ellen. Clérambault c. regénye egy népszerű íróról szól, akit eleinte
magával ragad a háború szele, de fiának eleste után „egyedül mindenki ellen”
harcolni kezd a béke, a megértés gondolatáért. A háborús szellemet gúnyolta
keserű iróniával Liluli c.
komédiájában is. A tragédiaellenes polgári korban a népet akarta a művészet
legmagasabb csúcsára, a tragédiához fölemelni. 1900 körül sikertelen harcot vív
a nép színházáért. De ez nem keserítette el Rolland-t, írta tovább tragédiáinak
sorozatát, s belefogott egy másik sorozatba is a francia forradalomról. A Farkasok bemutatóját az tette
szenzációvá, hogy a darab világos célzás volt a Dreyfus-ügyre. A Július 14 nevezetessége az, hogy hőse:
a tömeg. A Szerelem és halál játéka
az egyéni önfeláldozás drámája. Az öregkori Robespierre hatalmas arányaival
kinő a színpad keretei közül. Három utolsó hónapját mutatja be a népfelségért
rajongó, idealista Rousseau-tanítványnak, akit elméleteihez való vak ragaszkodása
félelmetes zsarnokká tesz. A drámák nevelő célzata az emberi nagyság ábrázolása
a tömeg számára; ez adja meg igazi értelmét azoknak az életrajzi műveinek is,
amelyek Beethoven, Michelangelo, Tolsztoj vagy Gandhi alakját világítják meg
Rolland szellemében.
Rolland
szellemi fejlődése mind nagyobb egységek összefogásának irányában halad. A
nemzethez való ragaszkodásról soha nem mondott le, de a nemzetek fölött az
egységes Európát kereste. Eszméinek tisztulása során a kommunizmushoz való
csatlakozása, az egész emberiséget egybefogó igazi testvériség jegyében
történt. Fejlődésének eddig a fokáig visz el utolsó nagy szépirodalmi műve, az Elvarázsolt lélek. Rolland sohasem
hirdetett dogmákat; hatása azért volt oly nagy, mert fejlődésében követhette az
olvasó, s mert példaadó emberi magatartása megérdemelte, hogy „Európa
lelkiismereté”-nek nevezték.
Forrás: A Hét 1966. 11.
évf. 5. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése