Még itt vagy de már útra készen
Mielőtt elmégy egyszer egészen
Éjszaka lopódzva váratlanul
Ahogy a fa levele hull
Halkan fájón
S fájdalmáról a földnek gyón
S rezzen remeg
Akár az álmából felvert kisgyerek
Ki aztán ébren nézi távozásod
Előtte villámfilm pereg
S szakad
Azt a napot majd
Velőtrázó sikollyal tépi ketté
Egy vad dögmadár
S kérdem értelmetlenül
Miért nem maradtál még
Ki sürgetett, űzött kegyetlenül
Az idő az a vad hajcsár
Toloncolt rendületlenül
És nem kegyelmezett
Karom nyújtanám utánad
Visszatartanálak
De mér nem vagy sehol
Ha otthon nem talállak
És keresni is
Reménytelen útnyílt meg előttem
Mindig oda jutni ahol már jártál
Kegyetlen sors
Követni hűlt helyed…
Forrás: A Hét 1966. 11.
évf. 2. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése