A Rendház előtt egy platánfa áll.
Varázs-ecsetje surranó hegyével
Megérintette halkan a halál.
Levele: sárga, barna, zöld-arany –
Ezer szin-változatban hulldogál.
Az ezerszinü óriás platán
Zizzenve küldi postáját a mélybe.
Alatta kedves házi-uraim
Járkálnak hófehérbe’.
S ahogy járnak, egy-egy égő levél
Köntösük hófehérjén fennakad:
Az élet üzen messziről nekik,
S mutogat vért és aranyat.
S ők olvassák
E titokzatos, távoli postában:
Im’, ez az élet,
Amely a hervadást hordja magában.
Azután tovább mennek
A fák alatt fehéren imbolyogva,
S a haldokló élet üzenetét
A köntösükről
Leárazzák mosolyogva.
(Nagyvárad, 1924.
november 5.)
Forrás: Napkelet 3. évf. 1. sz. (1925. január)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése