Kertemben tarlott fáknak halk álmodása mellett
jámbor szemű tehénkék jóízüen legelnek.
A hegyek őszt lehelnek, nyirkos-fagyos az est:
vénharmatos a lélek, könnyharmatos a test.
A nap most fog lebukni: sötétlő bíbor sávot
fest földön, égen, mint ha nagy vérfolyó szivárog,
egy varjú furcsán károg s úgy száll a sávon át:
vérszínü most a varjú, a fák s az orgonák.
Majd a homály lesz
urrá égen, földön, faágon...
- De a vérszinű
varjú száll, száll át a világon
s nem használ
álom-mákony, amerre elhalad:
mert tűzvészt,
gyilkos átkot hord szárnyai alatt...
- Ily látás mért
gyötörget e csöndes őszi estén?
Miért remeg a
lelkem? Miért borzong a testem?
Miért áll mostan
lesben bennem minden ideg?
Tán a halál suhant
itt s nyomán jár oly hideg?
Berlinben, Bécsben,
Pesten most nyilnak a vigalmak
s én bennem
babonás, bús, titokzatos hatalmak
ezer kis
borzadalmat gyujtnak lidércesen,
a kertben föl- lejárok s a lelkemet lesem.
A lelkem égbe nyúló
ezüstös rezgő nyárfa,
(élet, halál
kezében ezernyi húru hárfa,)
ha szél sincs a
határba: minden levél remeg,
vért és dalt
harmatoznak a zengő levelek...
Kis dekadens
nyavalygás, mitől a sziv kimarjul,
nem bánt, se
mű-siralmak, miktől nő bánat-sarju,
- de a vérszinü
varjú néha nyárfámra száll:
s látom, hogy
szívek rétjén az Őrület kaszál...
Szegény vagyok,
szerény is és nem hiányzik semmi.
Mégis, úgy érzem
néha, vándorbotot kén venni
és menni,
menni,menni, túl a kultúrkörön,
hol a hegyek közt
nyílik a primitív Öröm...
Jó volna lenni
messze a sárosi hegyekben
pásztornak és
nem l
á t n i, ha egy levél lelebben,
nem tudni: ki öl
szebben: a német, vagy a szerb,
hogy kötéllel
bitón, vagy golyótól halni szebb?
Olykor kis mámort
inni: pálinklát, karcos vinkót,
pogány istenként
fújni az egyszerű tilinkót
s míg gyöngyöznek a
bimbók vadalmafák szívén:
bámulni háton
fekve, mi száll az ég ivén...
És nézni, enni,
élni, mint élnek a tehénkék,
nem lesni minden
percben a halál sanda léptét
s ha furulyám
kitépték számból titkos kezek:
lehullni, mint az
őszi, elsárgult levelek...
Forrás: Napkelet 3. évf.
2. sz. (1925. február)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése