kép forrása: mandabd.hu
Tutajunk lágyan himbált a Tiszán,
Mint lenge hinta, nyári röpke felleg.
A víz szelid volt, mint egy szőke gyermek,
Mint a levél a csöndes esti fán.
Úgy tetszett: állunk mozdulatlanúl,
Csak, halk ölén, habzsongás ringatott.
Egy helyben állnak így a csillagok,
Idők szárnyák míg fordul az azúr.
Kék partvirágok néztek ránk merengőn,
Kék fátyolok csillogtak messze erdőn,
Kék volt a hullámjáték is alant.
Mélán zenélt a hab a mély vizáron,
Olyan volt minden, mint egy égi álom,
Mint hosszu, szép, egyetlen pillanat.
Forrás: Napkelet 3. évf. 1. sz. (1925. január)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése