Az ablakom, a Rendház ablaka
Napnyugat fele néz.
Magyarországra néz.
És alkonyatkor állok ablakomba,
És nézek ki, és nézek önmagamba,
Kalandoztatom tekintetemet
Nagyvárad tető-tengere felett
El egész a rónaság pereméig.
S gondolom: ez már igy lesz véges-végig,
Hogy a nap arra megy le mindörökké.
És onnan nem kel fel már soha többé.
(Nagyvárad, 1924.
november 5.)
Forrás: Napkelet 3. évf. 1. sz. (1925. január)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése