A vonat dübörögve befutott.
A kalauz kiáltott: Várad-Velence!
Máskép mondotta, más nevet kiáltott.
De már igy maradt meg az én fülembe’.
Piros hajnal volt, csipős, őszre járó.
Mint ég titkába látó áriás,
Úgy kéklett keleten a Királyhágó.
Jöttem Szent László gyógyforrása mellől,
Elmélkedve nyugatról és keletről,
S a Lélekről, mely megujul – magától.
A vonat befutott – s felkelt a nap –
A fejedelmi Transsylvániából.
(Nagyvárad, 1924.
november 5.)
Forrás: Napkelet 3. évf. 1. sz. (1925. január)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése