Forrás: Pálóczi Horváth Ádám - www.cultura.hu
Sári rózsám! hová mégy? állja meg csak egy szóra,
Be keservesen néztem szerdán az ajtóra,
Hogy gyanakodó anyád bezárta előttem,
Mikor alkonyodatkor előtted eljöttem.
Észrevette mindég is azt a lopott mézet,
Melyet ajakam kölcsön ajkadra tetézett,
Azóta,m ha félszóval mondom is, hogy Sára!
Ugyan szemesen vigyáz szemem járására.
Az ördög is hozta be akkor a szobába,
Mikor titkos szerelmünk indula munkába,
Mert ha lettem volna is hozzád tíz lépésre,
Gyanút ragaszt az olyan minden billenésre.
De csak tudnám, hogy a sót, ha vén is megnyalja,
Szép Sárikám! szerelmem előtted megvallja.
Nem kímélném csókomat ráncos pofájátúl,
Csakhogy el ne tiltana engem a lyányátúl.
Sári rózsám! ha szeretsz, mit nem tennék érted?
Minap pedig, hogy szeretsz, titkon megígérted,
Mikor rajtam ajakad akkorát cuppantott,
Hogy gyanúságba hozánk amazt az agg-lantot.
Sári rózsám! ha szeretsz, dűlj le a subámra,
Senki sincs most, senki sem vigyáz most a számra,
Nyalakodjunk, nincs most benn módja a banyának,
Hogy az orrát a tejbe verje a macskának.
Forrás: Szerenád – Magyar
költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése