Budai Ilona

Budai Ilona ablakba könyökle,

Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe.

Csak eszibe juta kéncsös küs ládája,

S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja,

Hajadon küs lányát jobb kezin vezette,

Futkosó küs fiát bal kezire vötte.

Mönyön, mönyön, mönyön sűrü fenyves erdőn,

Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Hát mintha hallaná lovak dobogását,

S csakhamar letöszi hajadon küs lányát.

Hajadon küs lánya ilyenképpen síra:

„Anyám, édös anyám, ne hagyj el az útba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!”

„Bizon itt hagylak én leányom tégödöt:

Mett leán helyibe leánt ad az Isten,

De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten.”

Mönyön, tovább mönyön sűrü fenyves erdőn,

A fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Hát mintha hallaná lovak dobogását,

S csakhamar letöszi futkosó küs fiát.

„Anyám, édös anyám, ne hagyj el az útba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!”

„Bizon itt hagylak én, édös fiam tégöd;

Mett fiú helyibe fiút ad az Isten,

De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten.”

Mönyöm, tovább mönyön sűrü fenyves erdőn,

Az elhagyott úton, sütét röngetegön,

Míg eljuta végre egy szép tágas rétre,

Hát egy bivaltehen azon jődögél le,

Az idei bornyát szarva között hozta,

A tavalyi bornyát maga után rítta.

Ezt hogy megpillantá Budai Ilona,

A földre borula, keservesön síra,

Keservesön síra, kárhoztatá magát:

„Az oktalan állat nem hagyja el bornyát.

Istenem, Istenem, én édös Istenem,

Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem.”

Aval visszafordult a nagy fenyves erdőn,

Az elhagyott úton, sütét röngetegön;

Csakhamar elérte s oda nyújtá ujját,

S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát;

„Bizon nem mönyök én, mett nem vótál anya,

Ha a löttél vóna, itt nem hattál vóna.”

Mönyön, tovább mönyön a nagy fenyves erdőn,

A fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Csakhamar elérte s oda nyújtá ujját,

S híni kezdé szépön hajadon küs lányát.

„Bizon nem mönyök én, mett nem vótál anya,

Ha a löttél vóna, itt nem hattál vóna.”

Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen síra:

„Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa;

Aki ott emönyön, ágaimot rontsa,

Ágaimot rontsa s a sárba tapossa.”

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 19-20. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.