Bíró Szép Anna

Így iszik, úgy iszik három hajdú legény,

Bíró Zsigmondnénak kötött kapujába.

Kisétála hezzok aj, Bíró szép Anna:

„Hová valók vattok, három hajdú legény?”

„Meződebreceni, s aj, bé barassai.”

„Nem ismeritek-e Hajdú Benedöket,

Hajdú Benedöket, az én édösömet?”

„Mü bizony ismerjük, kenyeres pajtásunk.”

„Nem bánjátok-e tü, elmenjek veletek?”

„Nem bánjuk, nem bánjuk s nyereségnek tartjuk.”

Besétála hamar aj, Bíró szép Anna:

„Anyám, édes anyám, édes kedves anyám,

Így iszik, úgy iszik három hajdú legény

Bíró Zsigmondnénak kötött kapujába.

Kérdém tőle, kérdém: hová valók vattok?

Meződebreceni, s aj, bé barassai.

Nem ismeritek-e Hajdú Benedöket,

Hajdú Benedöket, az én édösömet?

Hej, de ők ismérik, kenres pajtások.

Nem bánja-e maga, hogy elmenjek vélök?”

„Ne menj el leányom, gyönyörű virágom;

Ha ő téged szeret, bizonnyal megkeres.”

Szóval fölfelelé hej, Bíró szép Anna:

„Anyám, édes anyám, én elmegyek vélök.”

Elindula vélök aj, Bíró szép Anna.

Úgy mennek, úgy mennek a nagy régi uton,

A nagy régi uton s rengeteg havason.

Szóval fölfelelé nagyobb hajdú legény:

„Öljük meg, öljük meg aj, Bíró szép Annát!”

Szóval fölfelelé másik hajdú legény:

„Nem bánom, nem bánom, nyereségnek tartom.”

Szóval fölfelelé küssebb hajdú legény:

„Ne öljük meg szegényt, hadd jöjjön el vélünk!”

„Hogyha te nem ölöd, téged is megölünk.”

Szóval fölfelelé aj, Bíró szép Anna:

„Jobbfelől zsebemben háromszáz forintom,

Csak meg ne öljetek, én azt nektek adom.”

Szóval fölfelelé másik hajdú legény:

„Pénzed is a miénk, magad is a miénk!”

Szóval fölfelelé aj, Bíró szép Anna:

„Balfelől zsebemben vagyon négyszáz forint,

Csak meg ne öljetek, én mind nektek adom.”

Szóval fölfelelé másik hajdú legény:

„Öljük meg, öljük meg aj, Bíró szép Annát!”

Így mennek, úgy mennek a nagy régi uton,

A nagy régi uton s rengeteg havason;

Amikor menének Citrom-patakánál,

Aj, Bíró szép Annát megölék ők hárman.

Rajta felejtették a sok drága gyöngyét,

Drága sok szép gyöngyét s lobogós gyócsingét.

„Menj el vissza, menj el, küssebb hajdú legény,

Hozd el hozzám, hozd el a drága szép gyöngyét,

A drága szép gyöngyét s lobogós gyócsingét!”

Amikor elmene Citrom-patakánál,

Aj, Bíró szép Anna még élt akkorában.

„Ne félj tőlem, ne félj, aj, Bíró szép Annak!

Mit izensz éntőlem Hajdú Benedöknek?”

„Én csak azt izenem Hajdú Benedöknek:

Ne veszessze el magát egy hitvány, leányért,

Mert én elvesztöttem Hajdú Benedökért!”

Aztán oda mene Hajdú Benedök es:

„Hol kaptátok tü ezt, három hajdú legény,

Három hajdú legény, sok szép drága gunyát?”

Szóval fölfelelé nagyobb hajdú legény:

„Nyereségre vettük, nyereségre vettük!”

Szóval fölfelelé küssebb hajdú legény:

„Nénénk se hala meg s pénzét el se vettük,

Hej, Bíró szép Annát mü hárman megöltük.”

„Jere velem, jere, küssebb hajdú legény,

Mutasd meg énnekem aj, Bíró szép Annát,

Aj, Bíró szép Annát, az én édösömet!

Mert én neked adom szürke paripámat,

Szürke paripámat s minden vagyonomat!”

Úgy mennek, úgy mennek a nagy régi uton,

A nagy régi uton s rengeteg havason.

Amikor menének Citrom-patakánál,

Kapta hegyes túrét s beléereszkedék:

„Te megholtál értem s én meghalok érted.”

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 21-23. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.