NIBELUNG-ÉNEK

Nibelung-ének C kéziratának első oldala 1220-1250 körül 

Forrás: www.wikipedia.org

A Nibelung-ének (Nibelungenlied) keletkezési idejét az irodalomtörténet a XII. század végére teszi. Szerzője ismeretlen, nyelvezete és helyszínismerete azt valószínűsíti, hogy a mai Ausztria területéről származott. Az ének eredeti kézirata nem maradt fenn, csupán egymástól többé-kevésbé eltérő változatok léteznek; ezek közül a filológia három kéziratot tekint a hitelesség szempontjából mérvadónak.

Az ismeretlen költő a Nibelung-énekben áthagyományozott, ősi mondai anyagot dolgozott fel, amelynek eredete történetileg a IV.-V. századra nyúlik vissza. A népvándorlás korának fontos történelmi és politikai eseményeiről szóló és a szájhagyományban élő régi énekeket germán dalnokok őrizték meg, adták tovább, majd rögzítették írásban, kiszínezve őket saját képzeletük termékeivel. Így jöttek létre a hősi énekek, s a későbbiekben ezek képezték a magját a XI-XII. században felvirágzó hosszabb lélegzetű elbeszélő formának a hősi eposznak.

A Nibelung-ének, a legnagyobb szabású német hősi eposz két régi germán mondakör összekapcsolódásából született. Az egyiknek témája a burgundi királyok (másképpen Nibelungok) pusztulása Etzel (Attila) hun király udvarában, a másik Siegfried alakja köré fonódik, és ifjúságának, majd halálának történetét mondja el. Mindkélt mondakör hősi énekek formájában öröklődött át. Ezekből az alapokból nőtt ki a Nibelung-ének, amely érzékelhetően magán viseli keletkezéstörténetének bélyegét, s ennek megfelelően három réteget épít egymásba.

A legmélyebb a civilizáció előtti, ősi mitikus-mondai réteg, amelyben a történet gyökerezik, s amelyet a szerzőnek többé-kevésbé sikerült megőriznie. Az elbeszélésben ugyan csak röviden és mellékesen esik szó az eredeti Siegfried-mondáról – az óriásokkal és törpékkel benépesített Nibelung-birodalomról, a kincs és a bűvös sapka megszerzéséről, a sárkányviadalról -, a költeményben megelevenedő főhősök azonban minden lovagi-udvari átstilizáltságuk ellenére a barbár kor gátakat nem ismerő, végletes egyéniségei, akiket őserejű szenvedélyek vezérelnek: mértéktelenül szeretnek és gyűlölnek, határtalanul szenvednek. A burgundiak sorsát megpecsételő katasztrófa vérgőzös atmoszférájával, a kegyetlenség és a bosszú féktelen tombolásával pedig a barbár világ szabadul be a hun király ékes palotájába, és szükségszerűvé teszi a gigászi pusztulást.

A második réteg a történelmi mondavilágból ered, és a germán mondakör népszerű figuráiban – Attilában, Dietrich von Bernben és Hildebrandban – testesül meg. (Dietrich von Bern Nagy Theoderich gót király mondabeli neve; Arany János Buda halála című elbeszél költeményében is szerepel Detre szász néven.) Alakjuk rokonszenves megformálásával a Nibelung-költő az énekmondó hagyományt követte: Attila úgy szerepel, mint jóságos, nagylelkű fejedelem, akinek udvaránál menedéket találnak az üldözöttek. Dietrich és Hildebrand tragikus hősök, az igazság bajnokai, a zsarnokság elleni küzdelem harcosai. Nem véletlen, hogy egyedül ők élik túl a nagy kataklizmát, hiszen fölötte állnak a konfliktusoknak, amelyek előidézik az iszonyatos véget.

A költemény harmadik s egyben a legszembeszökőbbe3n érvényesülő rétege az udvari-lovagi közeg, amelybe a szerző beágyazza az ősi anyagot. A költő a maga idejének, a lovagvilág fénykorának szellemiségével, erkölcsével itatja át s az udvari életforma jellegzetes külsőségeivel köríti a történetet. A cselekmény fő mozgatórugója a lovagi erkölcsi kódex egyik sarkalatos tétele: a nőtisztelet és a nők szolgálata, hiszen az eseménysort két nő, Krimhilde és Brünhilde összeütközése indítja el. Ugyanakkor meghatározó jelentőségű a történet alakulása és a szereplők magatartása szempontjából a lovagi morál talpkövét képező vazallusi hűség a hűbérúr iránt. Ez a feudális kötöttség teszi érthetővé Hagen ellentmondásos alakját, aki rettenthetetlen hős vagy csalárd gyilkos, aszerint, hogyan kívánja Gunthernak tett hűségesküje. A figurák jellemrajza a lovageszményt követi. Gunther nagylelkű, nyájas, vendégszerető király – bár a költ gyengéit sem hallgatja el -, Gernot és Giselher tiszta szívű, nemes lelkű, becsületes, azaz mintaszerű lovag, s Gunther udvarában ideális lovaqgá érik az ifjú Siegfried is, aki eredetileg naiv, hetyke népmesei hősként érkezett oda. Az összes lovagi erény hordozója a jóságos, humánus Rüdiger őrgróf, ám éppen erkölcsi tökéletessége, feltétlen becsületessége sodorja olyan lelkiismereti konfliktusba, melyben szükségképpen pusztulnia kell. A legösszetettebb alak a számos szereplő között mégis Krimhilde. Az első részben úgy ismerjük meg, mint a lovagi szerelmi költészet hagyományos nőalakját: szépséges-szemérmes hajadont, szerelmes asszonyt, nemes dámát, a második részben viszont úgy lép elénk, mint emberek és népek sorsát a kezében tartó rendkívüli személyiség, mint bosszúálló végzetes démon, akinek útját romlás és pusztulás kíséri.

Az udvari-lovagi világ ábrázolásában nagy szerep jut a dekorációnak. A költő élvezettel időzik el a nagyszabású lovagi tornák, fényes ünnepségek és lakomák, Pazar fegyverzetek és öltözékek leírásánál, ilyenképpen keltve életre az udvari életforma csillogó tartozékait.

A súlyos cselekmény egyszerűségében is lenyűgöző erejű felvázolásán túl a Nibelung-ének szerzője formai tekintetben is igazolta költői képességeit. Mesteri kézzel vitte át eposzi méretekre a korabeli líra legérettebb versformáját, a négy hosszú soros, páros rímes versszakot, az úgynevezett Nobelung-strófát, amely a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozásával, a rímek dallamos összecsengésével messze ható szerepet játszott a német verselés történetében.

1. KRIMHILDE IFJÚSÁGA

Burgundiában három fivére, Gunther, Gernot és Giselher oltalmában szépséges hajadon nőtt fel, akit Krimhildének hívtak. Anyja, Ute királyné a Rajna menti Wormsban tartotta messze földön híres udvarát, amelyben sok vitéz élt. Krimhilde egyszer álmot látott; álmában sólymot nevelt fel, amelyet azután két sas széttépett. Ute megfejtette számára az álmot: a sólyom nemes lovagot jelent, akit Krimhilde el fog veszíteni. Krimhilde ekkor elhatározta, örökre lemond a szerelemről, hogy elkerülje a bánatot.

 

2. SIEGFRIED ÉS NEVELTETÉSE

Ebben az időben az Alsó-Rajna menti Niederlandban nevelkedett Siegfried királyfi, Siegmund király és Sieglinde királyné fia, aki messze földön híres volt szépségéről, vitézségéről és hőstetteiről. Amikor elérte a fegyverforgató kort, a királyi szülők fényes ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy Siegfriedet számos nemes ifjúval együtt felvették a lovagi rendbe.

3. SIEGFRIED WORMSBA UTAZOTT

Siegfried hírét vette a szép wormsi királylánynak, akit eddig hiába ostromoltak a kérők. A királyfi elhatározta, hogy megszerzi magának feleségül Krimhildét, s tizenkét fős fényes kísérettel elindult Wormsba, Gunther udvarába. Ott egyedül Hagen von Tronje ismerte fel Siegfriedet, akiről az a hír járta, hogy legyőzte a Nibelung-királyfiakat, meghódította országukat, megszerezte a Nibelung-kincset és a láthatatlanná tevő bűvös sapkát, megölt egy sárkányt, és megfürdött a vérében, amitől sebezhetetlenné vált. Gunther az udvari szokásoknak megfelelően barátsággal és tisztelettel fogadta a vendégeket. Az udvarban rendezett lovagi tornákon Siegfried kitűnt szépségével, vitézségével és ügyességével. Az udvar hölgyei, maga Krimhilde is csodálták a hősét. Siegfried beleszeretett Krimhildébe, de nem juthatott a közelébe. Így töltött el egy évet Gunther udvarában.

4. SIEGFRIED A SZÁSZOKKAL HARCOLT

Lüdeger, a szász uralkodó és Lüdegast, a dán király hadüzenettel fenyegette meg Gunthert. Siegfried ezer harcost kért Gunthertól és magára vállalta, hogy ezzel a sereggel megvédi az országot. Párviadalban legyőzte és foglyul ejtette Lüdegastot, majd a burgundi vitézek élén véres csatában megverte az egyesült szász és dán sereget. Krimhilde nagy örömmel hallotta a hírt a győzelemről és Siegfried hőstetteiről, Gunther pedig nagy ünnepséget rendezett a győztes harcosok tiszteletére.

5. SIEGFRIED ELSŐ TALÁLKOZÁSA KRIMHILDÉVEL

Az ünnepségen Krimhilde köszöntötte a győztes Siegfriedet. A burgundiak gazdagon megajándékozták és hazaengedték az ellenségeket, és ezzel biztosították a barátságot országaik között. Gunther tanácsadói ösztönzésére nősülni készült, és meg akarta keresni azt a nőt, aki méltó lenne hozzá.

6. GUNTHER UTAZÁSA IZLANDBA

A tengeren túl szép királynő, Brünhilde uralkodott. Aki feleségül akarta nyerni a rendkívüli erejű amazont, annak meg kellett mérkőznie vele gerelyhajításban, kőhajításban és távolugrásban, aki azonban veszített a mérkőzésen, annak a kudarcért fejével kellett fizetnie. Gunther, meghallva Brünhilde hírét, elhatározta, hogy megküzd érte. Hagen tanácsára megkérte Siegfriedet, hogy tartson vele, és legyen segítségére. Siegfried a segítség feltételéül szabta, hogy a vállalkozás sikere esetén elnyeri Krimhilde kezét. Gunther elfogadta a feltételt, s egyezségüket esküvel pecsételték meg. Az útra Siegfried magával vitte a bűvös sapkát, amelyet, ha felvett, tizenhárom férfi ereje lakozott benne.

7. GUNTHER ÉRKEZÉSE IZLANDBA

Gunther és kísérete pompás bevonulást tartott Isenstein kastélyba, Brünhilde udvarába. Brünhilde csodálatot és vonzalmat érzett Siegfried irnát: szívesen megmérkőzött volna vele, és azt sem bánta volna, ha a viadalon alulmaradna, és Siegfried felesége lenne. Ám Siegfried úgy mutatta be Gunthert, mint hűbérurát, saját magát pedig úgy, mint Gunther vazallusát. A mérkőzést Gunther képében Siegfried vívta meg a láthatatlanná tevő sapkában, és legyőzte Brünhildét.

Brünhilde elfogadta Gunthert urának, s a közelgő nászról üzenetet küldött országa lovagjainak, akik seregestül érkeztek az udvarba.

8. SIEGFRIED UTAZÁSA A NIBELUNGOKHOZ

Siegfried a Nibelungok országába utazott, hogy segítséget vigyen magával Izlandba. Először a hegy tetején őrködő óriást győzte le, majd Alberichtet, a törpét, és utasította, hogy adjon vele kíséretül ezer harcost. Siegfried a sereggel vissaztért az izlandi udvarba, Brünhilde pedig maga is kiválasztott harcosai közül ezer vitézt, hogy elkísérjék Wormsba.

9. SIEGFRIED KÖVETKÉNT WORMSBA UTAZOTT

Gunther előreküldte Siegfriedet Wormsba, hogy értesítse Utét és Krimhildét érkezésükről, és megtegyék az előkészületeket a nagyszabású menyegzőre. Az udvar készült az ünnepségre, s a Rajna partján várta az érkezőket.

10. GUNTHER WORMSBAN FELESÉGÜL VETTE BRÜNHILDÉT

Krimhilde szeretettel üdvözölte Brünhildét, majd a palotába vonultak. Gunther beváltotta ígéretét, és feleségül adta Krimhildét Siegfriedhez. A Pazar lakomán Brünhilde sírva fakadt, amikor meglátta Krimhildét Siegfried mellett ülni, mert bántotta, hogy a királylány egy vazallushoz megy férjhez. A lakoma után a két pár visszavonult, de Brünhilde nem engedte ágyába Gunthert, hanem összekötözve felakasztotta a falra, és csak reggel engedte szabadon, miután ígéretét vette, hogy nem nyúl hozzá. Másnap misére menet Gunther elpanaszolta Siegfriednek a történteket. Siegfried megígérte Gunthernak, hogy még aznap éjjel meg fogja szerezni számára Brünhildét. Éjszaka beosont Brünhilde hálószobájába, a sötétben nagy küzdelemben megtörte Brünhilde ellenállását, elvette tőle gyűrűjét és övét, majd Gunther foglalta el Siegfried helyét a nászágyon. Siegfried visszalopózott Krimhildéhez, és neki ajándékozta a Brünhildétől elvett gyűrűt és követ. Ettől kezdve tizenkét napon át tartott a lakodalom, és Gunther boldogságát semmi sem zavarta.

11. SIEGFRIED HAZAVITTE FELESÉGÉT, ÉS MEGÜNNEPELTÉK A HÁZASSÁGOT

Siegfried és Krimhilde válogatott kísérettel elutazott Niederlandba, ahol Siegmund és Sieglinde nagy örömmel, pompás ünnepség keretében fogadta őket. Siegmund átadta Siegfriednek a királyi koronát. Az új pár tizenkét évig élt együtt teljes boldogságban, Siegfried dicsőségesen uralkodott, Krimhildének pedig fia született, aki a Gunther nevet kapta. Wormsban Brünhilde is fiúgyermeknek adott életet, akit Siegfriednek kereszteltek.

12. GUNTHER MEGHÍVTA SIEGFRIEDET ÉS KRIMHILDÉT WORMSBA

Brünhildét haraggal töltötte el, hogy Siegfried, akit Gunther alattvalójának vélt, nem fizet adót a burgundi királynak. Rábírta Gunthert, hogy rendelje Wormsba Siegfriedet Krimhildével együtt. Gunther, engedve felesége rábeszélésének, ünnepségre hívta meg Siegfriedet a nyári napfordulóra, s Siegfried elfogadta a meghívást.

13. KRIMHILDE URÁVAL AZ ÜNNEPSÉGRE UTAZOTT

Sieegfried és Krimhilde útnak indult, gyermeküket otthon hagyták, de Siegmund elkísérte őket. Gunther és az udvar Worms előtt fogadta a vendégeket, a két királyné szívélyesen üdvözölte egymást, majd lovagi tornával ünnepelték meg a vendégek érkezését.

14. A KIRÁLYNÉK ÖSSZEKÜLÖNBÖZÉSE

Vecsernye idején a királynék az ablakból figyelték a várudvaron folyó lovagi tornát, mindegyik a maga férjét dicsérte, mint aki a legvitézebb az összes lovag közül. A vita közben Brünhilde felhozta, hogy Siegfried Gunther alattvalója, s mint ilyen, hűbéradóval tartozik neki. Ezt Krimhilde felháborodva tagadta, és bejelentette, hogy másnap elsőként fog bevonulni a székesegyházba kíséretével az istentiszteletre. Másnap a misére menet Krimhilde haragjában elárulta Brünhildének, hogy nem Gunther, hanem Siegfried volt az, aki magáévá tette, s ilyenformán Brünhilde Siegfried ágyasa. Ezt hallván Brünhilde összetört, és megfogadta, hogy amennyiben Krimhilde állítása igaz, akkor Siegfriednek meg kell halnia. Bizonyítékként Krimhilde megmutatta neki a gyűrűt és az övet, amelyet Siegfried annak idején elvett Brünghildétől, és neki ajándékozott. Brünhilde a megaláztatástól összeroppant, és sírva panaszolta férjének, mi történt. Gunther, sőt az odaidézett Siegfried is letagadta az igazságot, ennek ellenére Brünhilde Hagennel együtt megfogadta, hogy Siegfriednek halállal kell bűnhődnie. Gunther ellenezte a tervet, mivel Siegfried mindig hű és segítőkész volt irányában, Hagen azonban megcsillantotta előtte, hogy Siegfried halálával mennyi föld jutna uralma alá. Hagen ravasz haditervet dolgozott ki: küldjenek követeket Gunther udvarába, akik hadüzenetet hoznak a szász és a dán királytól. Ily módon  elérik, hogy Siegfried majd csatlakozik a háborúba induló Guntherhoz, s a harcok folyamán mód nyílik Siegfried megölésére. Gunther végül is beleegyezett a hitszegő tervbe.

15. HADÜZENET WORMSBAN

Az álkövetek átadták a wormsi udvarban Lüdeger és Lüdegast hamis üzenetét. Amint Siegfried megtudta Gunthertól, mivel fenyegetőznek a követek, azonnal felajánlotta, hogy harcosaival hadba száll ellenük, és leveri őket. Gunther hálával fogadta az ajánlatot, s vitézeivel együtt elkezdte az előkészületeket a hadjáratra. Hagen búcsúzni ment Krimhildéhez, aki már megbánta, hogy megsértette Brünhildét. Hagen oltalmába ajánlotta Siegfriedet, és felhívta a figyelmét arra, hogy amikor Siegfried megfürdött a sárkányvérben, egy hársfalevél a vállára esett, s így ezen a helyen sebezhető maradt. Hagen galád módon arra kérte Krimhildét, hogy kereszttel jelölje meg Siegfried öltözékén a sebezhető helyet, hogy ily módon meg tudja védeni. Krimhilde ígéretének birtokában Hagen már feleslegesnek látta eljátszani a háborús színjátékot, ehelyett vadászat rendezésére beszélte rá Gunthert, amelyre Siegfriedet is meghívják majd.

16. SIEGFRIED MEGGYILKOLÁSA

Siegfried búcsút vett Krimhildétől, akit balsejtelmek gyötörtek, mert gonosz tervet gyanított. Arra kérte Siegfriedet, hogy ne vegyen részt a vadászaton, Siegfried azonban nem hallgatott rá. A vadászaton ő ejtette el a legtöbb vadat, és övé volt a legnagyobb dicsőség. Közben Gunther pihenőt rendelt el, s a kürtszóra mindenki a pihenőhelyre ment. Siegfried szomjas volt, így Hagen egy forrást ajánlott neki, amelyből inni lehet. Versenyfutást rendeztek a forráshoz, Siegfried ért oda elsőnek, s letette páncélját és kardját. Miközben a forrás fölé hajolva ivott, Hagen lándzsájával leszúrta. A haldokló Siegfried keserű szemrehányással illette a burgundiakat, amiért hitszegő módon halálára törtek, annak ellenére, hogy nagy szolgálatokat tett nekik, majd Krimhildét Gunther oltalmába ajánlva meghalt.

17. HOGYAN GYÁSZOLTA KRIMHILDE FÉRJÉT, ÉS HOGYAN TEMETTÉK EL?

Hagen Krimhilde ajtaja elé tétette Siegefried holttestét. A lesújtott Krimhilde ájulásából magához térve azonnal megsejtette, hogy a gyilkosságban Brünhilde volt a felbujtó és Hagen a tettes. Az egész niederlandi sereg keservesen gyászolta Siegfriedet. A hőst a székesegyházban ravatalozták fel, s íme: mikor Hagen odalépett a ravatalhoz, a holttest vérezni kezdett. Krimhilde három napig virrasztott Siegfried koporsója mellett, a sírnál pedig összeesett, és csak két nap múlva nyerte vissza eszméletét.

18. SIEGMUND HAZAMENT, KRIMHILDE MARADT

Siegmind átadta Krimhildének királyi hatalmát, és magával akarta vinni Niederlandba, de Krimhilde engedett Gernot és Giselher rábeszélésének, é Wormsban maradt, ahol mély gyászban töltötte az éveket, miközben Brünhilde diadalát élvezte.

19. A NIBELUNG-KINCSET WORMSBA HOZTÁK

Krimhilde Siegfried halála után tizenkét évig élt teljes visszavonultságban, senkivel sem érintkezve, férjét siratva. Hagen újabb tervet szőtt: békítsék meg Krimhildét, hogy ily módon megszerezhessék a Nibelung-kincset. Krimhilde sok rábeszélés után beleegyezett, hogy kibéküljön Guntherral, ám a kibékülés részéről csak színleges volt. Mégis beleegyezett, hogy Gernot és Giselher elhozza a kincset Wormsba, mint az ő – Krimhilbe – nászajándékát. A Nibelungok átadták a királyoknak a kincset, Krimhilde viszont gazdag adományokat juttatott a kincsből idegen lovagoknak, ami nem tetszett Hagennek, mert attól tartott, hogy Krimhilde ilyen módon híveket szerez magának. Ezért elrabolta a kincset, és a Rajnába süllyesztette.

20. ETZEL KIRÁLY KÉRŐKET KÜLDÖTT KRIMHILDÉHEZ WORMSBA

Etzel hun királyt felesége halála után hvei rábeszélték, hogy nősüljön meg újra. Rüdiger von Bechelaren őrgróf, aki Etzel udvarában élt, Krimhildét ajánlotta feleségnek, akit gyermekkora óta ismert. Etzel Rüdigert bízta meg a leánykérés közvetítésével. Rüdiger pompás kísérettel indult Wormsba, és átadta Gunthernak Etzel üzenetét. Az udvarnál egyedül Hagen ellenezte a házasságot, mert előre látta, hogy Krimhilde Etzelt bosszújához fogja felhasználni. Krimhilde először hallani sem akart róla, hogy Siegfried után másik férj oldalán éljen, végül azonban beleegyezett, hogy fogadja Rüdigert, aki feltárta előtte, mekkora hatalmat jelentene számára a házasság Etzellel, s egyszersmind esküt tett rá, hogy ő és lovagjai mindenkor híven fogják szolgálni Krimhildét és megtorolnak minden rajta esett sérelmet. Krimhilde a bosszú reményében igent mondott.

21. KRIMHILDE ELHAGYTA WORMSOT, ÉS A HUNOKHOZ UTAZOTT

Krimhildét Gernot és Giselher elkísérte útjára a Dunáig. Ott érzékeny búcsút vettek, majd Krimhilde folytatta útját a Duna mentén, és eljutott a Traisen folyóhoz, ahol a hunok vették át a kíséretét.

22. KRIMHILDE ÉS ETZEL ESKÜVŐJE BÉCSBEN

Etzel hatalmas hadsereggel jött Krimhilde fogadására, amelyben oláhok, oroszok, görögök, lengyelek is voltak, huszonnégy fejedelem vezetésével. Etzel személyes kísérője Dietrich von Bern volt. A bécsi lakodsalom tizenhét napig tartott, részt vett rajta Bledalin herceg (Buda), Etzel öccse is. A tizennyolcadik napon útra keltek, majd megérkeztek Etzelburgba, ahol a hun sereg felesküdött Krimhilde hűségére.

23. ETZEL KIRÁLY ÉS KRIMHILDE MEGHÍVTA ROKONAIT WORMSBÓL

Krimhilde hét évig élt Etzel mellett gazdagságban és dicsőségben, fiút is szült neki, akit kívánságára megkereszteltek. A fiú az Ortlieb nevet kapta. Krimhildét mindenki tisztelte, de ő titokban még mindig Siegfriedet gyászolta, és élt benne a bosszúvágy, noha ezt senki sem sejtette. Egy napon azzal a kéréssel állt Etzel elébe, hogy hívja meg fivéreit Hunniába. Etzel mit sem sejtve Krimhilde bosszútervéről, beleegyezett a meghívásba, és két regöst küldött Wormsba, átadni a meghívó üzenetét.

24. A KÖVETEK ELJUTOTTAK A RAJNÁHOZ, ÉS ÚJBÓL ELUTAZTAK

A kélt regös átadta a meghívást Gunthernak, aki egy hét múlva ígért választ. Hagen felismerte a regösöket, mint Etzel embereit, és azt tanácsolta Gunthernak, hogy ne vállalkozzon az útra, mert tartott Krimhilde gyűlöletétől és bosszújától. Gernot és Giselher viszont ártatlansága tudatában nem félt semmitől, és ragaszkodott hozzá, hogy viszontlássa nővérét. Hagen végül is beleegyezett, hogy velük menjen, nehogy gyávának tartsák, de azt javasolta Gunthernak, hogy az ország ezer legvitézebb lovagját vigye magával kíséretül teljes fegyverzetben. Gunther megadta a követeknek az igenlő választ. Etzel örült, mikor a követektől meghallotta a jó hírt, Krimhildét viszont az érdekelte a legjobban, vajon Hagen is el fog-e jönni.

25. A KIRÁLYOK ELINDULTAK HUNNIÁBA

A wormsi udvar az utazásra készülődött, holott Ute királyné figyelmeztette fiait, hogy baljóslatú álmot látott, ami rosszat jelent. A királyok mégis elindultak, velük Hagen, aki rossz előérzetei ellenére csatlakozott hozzájuk. Guntherék a Rajna partján búcsúztak el az övéiktől; Brünhilde is ott volt fiával együtt, és megpróbálta visszatartani férjét, de hasztalan. Az asszonyok sírása közben indult útjára a sereg. Mikor elérték a Dunát, Hagen kompot keresett, amely átvinné őket a folyón. Eközben a Dunában fürdő hableányokkal találkozott, akik közül az egyik megjövendölte, hogy Hunniában mindannyiukra halál vár, a káplánt kivéve. Hagen ekkor a folyóba dobta a káplánt, aki nem tudott úszni, de Isten segítségével kimenekült a folyóból. Ebből Hagen látta, hogy a jóslat igaz volt. Egyetlen révészt talált a vidéken, de mivel az nem volt hajlandó átvinni őket a Dunán, Hagen leütötte, és maga vitte át a hadat a túlsó partra.

26. MEGKÜZDÖTTEK ELSÉVEL ÉS GELPFRATTAL ÉS GYŐZTEK

A megölt révész ura, Gelpfrat a bajor őrgróf és testvére, Else, azonban üldözőbe vette a burgundi sereget. Hagen párviadalban megölte az őrgrófot, és menekülésre késztette seregét. A burgundiak folytatták útjukat, pihenőt tartva Passauban Pilgrim püspöknél és Bechelarenben Rüdigernél.

27. AZ ŐRGRÓF FOGADTA A KIRÁLYOKAT

Rüdiger Pazar lakomán látta vendégül és értékes ajándékokkal halmozta el a burgundiakat, s leányát eljegyezte Giselherrel. Maga kísérte el a királyokat Etzel országába ötszáz főnyi csapattal, hogy gondoskodjék biztonságukról.

28. A NIBELUNGOK MEGÉRKEZÉSE ETZEL UDVARÁBA

Etzelhez és Krimhildéhez követek vitték a hírt a burgundiak közeledtéről. Krimhilde bánata megenyhült a hírre, és megfogadta, hogy ez alkalommal bosszút áll Hagenen. Dietrich von Bern a vendégek elé lovagolt a síkságra, hogy ott fogadja őket. Figyelmeztette a burgundi királyokat, hogy vigyázzanak magukra, mert Krimhilde még mindig Siegfriedet gyászolja, és lehet, hogy bosszúra készül. A burgundiak Dietrich intése ellenére Etzel udvarába mentek, hogy megtudják, mi Krimhilde szándéka. Ott Krimhilde sugalmazására elválasztották uraiktól a burgundi kíséretet, sőt Krimhilde megtiltotta, hogy a díszterembe bárki magával vihesse fegyverét. Krimhilde számon kérte Hagentől a Nibelung-kincset, s mikor Hagen válaszából kitűnt, hogy a Rajnába süllyesztette, kijelentette, hogy most meg fogja torolni férje meggyilkolását és a kincs elrablását.

29. HAGEN ÉS VOLKER KRIMHILDE SZOBÁJA ELŐTT ÜL

Hagen és Volker, a regös Krimhilde termének ablaka előtt ült, ahol a hunok bámulták őket. Krimhilde a hun lovagok kérdésére elmondta, hogy Hagen gyilkolta meg Siegfriedet, és megkérte őket, bosszulják meg ura halálát. A hunok bosszút esküdtek, de nem merték megtámadni a burgundiakat, mert tisztelték Hagent, és féltek tőle. Hagen ekkor szemébe mondta Krimhildének, ő ölte meg Siegfriedet, hogy megbosszulja a Brünhildén esett sérelmét.

Ezután a burgundi urak a királyokkal együtt felvonultak Etzel hatalmas, pompás palotájába, ahol Pazar ünnepség és lakoma várta őket.

30. MI TÖRTÉNT A KIRÁLYOKKAL ÉS EMBEREIKKEL ALVÁS KÖZBEN?

Éjszakára az előkelő vendégeket nagy, díszes terembe vezették. Giselher aggódott, hogy a hunok meg fogják támadni őket, de Hagen és Volker őrt állt a terem előtt. Krimhilde emberei, akik azzal a paranccsal érkeztek, hogy öljék meg Hagent, az őrök láttán dolguk végezetlenül visszafordultak.

31. AZ URAK A TEMPLOMBA MENTEK

Hagen figyelmeztette a burgundiakat, hogy fegyveresen menjenek a székesegyházba, mert bizonyára harcolniuk kell majd. A mise után rendezett lovagi tornán és a lakomán közösen vettek részt hunok és burgundiak. Krimhilde szép jutalmat ígért annak, aki megöli Hagent. Dietrich a vendégjogra való hivatkozással elutasította az ajánlatot, viszont Bledalin ráállt, hogy embereivel rátámad a Nibelung-kíséretre szálláshelyükön.

32. BLEDALIN MEGKÜZDÖTT DANKWARTTAL

Bledalin embereivel megtámadta Dankwartot, ám Dankwart lefejezte Bledalint, vitézei pedig kiűzték a teremből a hunokat, akik a harc során ötszáz embert vesztettek. Ennek hírére kétezer hun támadt rá a burgundi harcosokra és apródokra. Egyedül Dankwart menekült meg a véres összecsapásból, és megvitte a hírt Hagennek, aki a díszteremben vacsorázott a többi úrral.

33. DANKWART JELENTETTE AZ ESEMÉNYEKET URÁNAK AZ UDVARNÁL

Hagen levágta Etzel fiának, Ortliebnek a fejét. Általános vérfürdő kezdődött a teremben, főként Hagen és Volker tombolt vad dühében. Dietrich kimentette Krimhildét és Etzelt a teremből, majd Rüdiger is kivonult embereivel. A bentmaradottak újból összecsaptak, a burgundiak minden hunt megöltek, s a kétezer holttestet kidobták a teremből a palota elé, ahol az összegyűlt tömeg keserves jajveszékelésben tört ki. Hagen és Volker kigúnyolta a gyáva hunokat, akik közül senki sem vállalkozott arra, hogy megölje Hagent.

34. IRING DÁN ŐRGRÓF MEGVEREKSZIK HAGENNEL

Végül Iring vállalta, hogy megvív Hagennel, meg is sebesítette, de Hagen sebesülten is elég erős volt ahhoz, hogy megölje az őrgrófot.

35. A HÁROM KIRÁLY ETZELLEL ÉS NVÉRÜKKEL TÁRGYAL A BŰNHŐDÉSRŐL

A hunok estig több támadást intéztek a teremben védekező burgundiak ellen, de sikertelenül. Krimhilde nem akarta ezt a nagy vérfürdőt, csak Hagen halálát kívánta. Az ördög műve volt, hogy így alakultak az események. A három burgundi király Etzelhez ment, hogy fegyverszünetet ajánljanak. Etzel azonban hallani sem akart erről, hiszen megölték a fiát és számtalan rokonát. Gunther érvei előtt sem hajolt meg, aki arról beszélt, hogy vendégként, bizalommal jöttek a hunokhoz, abban a hiszemben, hogy a hun király jóindulattal viseltetik velük szemben. Etzel csak azzawl a feltétellel volt hajlandó kiengedni a burgundiakat a teremből, ha kiadják neki túszként Hagent. Mikor a burgundiak elutasították ezt az ajánlatot, Krimhilde felgyújtotta a termet, ahol a burgundiak tartózkodtak. Egész éjszaka égett a tűz és folyt a harc, a védekező burgundiak az elesettek vérével enyhítették szomjságukat. Etzel és Krimhilde már azt hitte, valamennyi burgundi meghalt, ám hatszáz harcos életben maradt, s reggel visszaverte az újból rájuk támadó hunokat.

36. RÜDIGERT MEGÖLTÉK

Amikor Rüdiger értesült az eseményekről, nagy szomorúság fogta el. Etzel szemrehányására, hogy miért nem vett részt a harcban, azt hozta fel, hogy ő vezette el a vendégeket Hunniába, ezért nem fordulhat ellenük. Krimhilde viszont emlékeztette rá, hogy Rüdiger esküvel fogadta, hűséggel fogja szolgálni, és megbosszulja a rajta esett sérelmeket. Rüdiger belátta, hogy bármiképpen cselekszik, elveszti becsületét. Végül ráállt, hogy teljesítse Krimhildének tett hűségesküjét, ugyanakkor tudta, hogy meg kell halnia. Ötszáz felfegyverzett harcossal bement a burgundiakhoz, akik azt hitték, segítségükre jön. Hiába próbálták meg maguk mellé állítani. Rüdiger, vérző szívvel bár, de eleget tett esküjének. Az ellenfelek jobb meggyőződésük és egymás iránt érzett kölcsönös  nagyrabecsülésük ellenére mentek bele a harcba, amelynek során Gernot és Rüdiger megölte egymást, és Rüdiger valamennyi vitéze is elesett. Etzel, Krimhilde és az egész udvar mélyen gyászolta Rüdiger halálát.

31. DIETRICH ÚR MINDEN LOVAGJÁT MEGÖLTÉK

Rüdiger haláláról értesülve, Dietrich fegyvertársa, Hildebrand felfegyverzett kísérettel ment a burgundiakhoz kikérni Rüdiger holttestét, hogy eltemethessék. Volker azonban hetyke és sértő módon válaszolt a kérésre, emiatt újból kitört a harc. ennek során Dietrich emberei és a burgundiak mind elestek, csak Hildebrand, Hagen és Gunther maradt életben. Hildebrand sebektől vérezve tért vissza Dietrichhez, beszámolni az eseményekről. Dietrich is megsiratta Rüdiger halálát és emberei vesztét.

38. DIETRICH LEKÜZDÖTTE GUNTHERT ÉS HAGENT

Dietrich felfegyverkezve maga ment Guntherhoz, s felszólította, hogy Hagennel együtt adja meg magát. Hagen azonban szégyennek tartotta a megadást, s inkább párviadalt ajánlott fel Dietrichnek. Dietrich megsebesítette Hagent, s megkötözve Krimhildéhez vitte, de ugyanakkor kíméletet kért számára. Párharcban ugyancsak leküzdötte Gunthert, és foglyul ejtve őt is Krimhildéhez vitte, kérve őt, hogy gyakoroljon könyörületet. Krimhilde ígéretét megszegve mindkettőjüket börtönbe csukatta, és Hagentől visszakövetelte a Nibelung-kincset. Hagen azonban hajthatatlan maradt, mert annak idején megfogadta, hogy senkinek sem adja oda a kincset, amíg urai közül egy is él. Ekkor Krimhilde lefejeztette Gunthert, s a levágott fejet Hagen elé vitte, ez azonban ekkor is megtagadta a kincs átadását. Erre Krimhilde Siegfried kardjával levágta Hagen fejét, Hildebrand pedig, afölötti felháborodásában, hogy ilyen kiváló vitéznek nő kezétől kellett meghalnia, ledöfte Krimhildét. Etzel és Dietrich együtt siratta az elesetteket, keresztények és pogányok együtt gyászolták a szörnyű tragédiát.

HALÁSZ ELŐD

Forrás: 44 híres eposz, verses regény, elbeszélő költemény 3. kiadás, 163-177. old.  – Móra Könyvkiadó 1995.