Kádár Kata

Kép forrása: www.erdely.ma

„Engedje meg édesanyám,

Hadd kérjem meg Kádár Katát,

Jobbágyunknak szép leányát,

Jobbágyunknak szép leányát.”

„Nem engedem édes fiam,

Inkább téged elfogatlak,

Katonának…”

Gyulainé kisebb fia

Kimene az istállóba,

Megnyergelé selyem lovát,

Megnyergelé selyem lovát.

Elindul a hosszú útra,

Hosszú útra, bujdosásra,

Talála egy oláh ficsurt,

Talála egy oláh ficsurt.

„Hallod-e te oláh ficsur,

Mi hír vagyon a faluba?”

„Én egyebet nem hallottam,

Kádár Katát elvesztették,

Feneketlen tóba vették,

Feneketlen tóba vették.”

„Mutasd meg nekem azt a tót,

Neked adom a lovamot,

Selyem nyerget, hevederet,

Selyem nyerget, hevederet!”

Gyulainé kisebb fia

Leüle a tó partjára.

„Élsz-e rózsám, vaj meghótál,

Vaj felőlem gondókoztál?”

„Se nem élek, se nem halok,

Csak felőled gondókozok!

Se nem élek, se nem halok,

Csak felőled gonkozok!”

Gyulainé kisebb fia

Beleugrék a nagy tóba,

Gyulainé azt megtudta,

Mind a kettőt kivetette.

Az egyiknek csináltatott

Fehér márvánkő koporsót,

A másiknak csináltatott

Veres márvánkő koporsót.

Az egyiket temettette

Az ótárnak elejibe,

A másikat temettette

Az ótárnak háta mellé.

Az egyiken nevelkedett

Veres csukros vilojaszál,

A másikon nevelkedett

Fejér csukros vilojaszál.

Addig s addig nevelkedtek,

Amíg összeölelkeztek,

Addig s addig nevelkedtek,

Amíg összeölelkeztek.

Gyulainé azt meglátá,

Mind a kettőt leszakasztá,

Kebelibe elhirvasztá,

Kebelibe elhirvasztá.

Gyulainé kisebb fia

Hóta után megszólala,

Hóta után megszólala:

„Gyulainé, édesanyám,

Éltünkbe se hagyott békét,

Hótunk után se hagy békét.”

„A kenyere kővé váljék,

Kése benne ketté törjék,

Mosdóvize vérré váljék,

S a kendeje gerebenné!

Az a palló lánggal égjen,

Méken kied átalmenjen!”

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 31-35. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.