Júlia szép leány

Júlia szép leány egykoron kimöne,

Búzavirág szödni, a búzamezőbe,

Búzavirág szödni, koszorúba kötni,

Koszorúba kötni, magát ott mulatni.

Föl is főtekinte a magoss egekbe,

Egy szép gyalog ösveny hát ott jődögel le.

Azon ereszködék fodor fejér bárány,

A napot s a hódat szarva között hozván;

A fényös csillagot a homlokán hozta;

Két szép arany perec, aj, a kélt szarvába,

Aj, a kélt ódalán két szép égő gyertya;

Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta.

Szóval mondja neköm fodor fejér bárány:

Meg ne ijedj töllem Júlia szép leány!

Mett most esött héja szüzek seröginek,

Ha eljőnél velem, én oda vinnélek,

A mennyei karba, a szönt szüzhek közi,

Hogy bételnék veled azok kegyös rendi;

A mennyei kócsot adnám a kezedbe;

Első kakasszókor jőnék nézésödre,

Másod kakasszókor tégöd megkérnélek,

Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek.

Az anyjához fordul Júlia szép leány,

Szóval mondja neki: anyám, édös anyám!

Én is csak kimönék búzavirág szödni,

ŰBúzavirág szödni, koszorúba kötni,

Koszorúba kötni, magamat mulatni;

Föl is főtekinték a magoss egekbe,

Egy szép gyalog ösveny hát ott jődögel le,

Azon ereszködék fodor fejér bárány,

A napot és hódat szarva között hozván;

A fényös csillagot a homlokán hozta;

Két szép arany perec, aj, a két szarvába,

Aj, a klét ódalán két szép égő gyertya;

Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta,

Szóval mondja neköm fodor fejér bárány:

Meg ne ijedj töllem Júlia szép leány!

Mett most esött héja szüzek seröginek;

Ha elmönnék vélle, hogy oda vinnének

A mennyei karba, a szent szüzek közi,

Hogy bételnék velem azok kegyös rendi;

A mennyei kócsot a kezembe adja,

Első kakasszókor jőnek látásomra,

Másod kakasszókor ingömöt megkérnek,

Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek.

Sirass anyám, sirass, éltömbe hadd halljam,

Hadd halljam éltömbe, hogy siratsz hótomba.

Leányom, leányom! virágos kertömbe

E’ső raj méhömnek gyönge lépecskéje,

Gyönge lépecskének sárguló viassza,

Sárog viasszának fődön futó füstje,

Fődön futó füstje s mennybe ható lángja!

A mennyei harang húzatlan szólalék,

A mennyei ajtó nyitatlan megnyilék,

Jaj, az én leányom oda bévezeték.

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 17-18. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.