Bethlen Anna

Sárdi Samu, Bethlen János

Egy asztalnál ülnek vala.

Sárdi Samu szóval mondja:

„Komám, komám, édes komám,

A kend húga gonosz leány.

Tanítsa kend meg a húgát,

Hogy ne járjon éjszakánként

Istállóról istállóra:

Szép szolgámat kőtegeti,

Pej paripám ijegeti.”

„Megtanítom hónap reggel,

Két karomnak erejével.

Két karomnak erejével,

A kardomnak az élivel.”

Egyszer hallá Bethlen János

Piros papucs kopogását,

Piros papucs kopogását,

Selyem szoknya suhogását.

Ő megyen az istállóra.

„Szógám, szógám, édes szógám!

Nyisd meg istállóm ajtaját!”

„Nem nyithatom, édes gazdám,

Mert a lovam szabadon jár.

Ha kinyitom, elszalasztom,

Soha töbet meg nem fogom.”

Úgy berúgá Bethlen János

Istállónak az ajtaját.

Úgy megveré Bethlen Annát,

Sárga haja kiszakada,

Piros vére kicsordula,

Selyem szoknya elhasada.

Szóval kérdi az ő ángya:

„Anna, Anna, Bethlen Anna!

Mi lelt téged, Bethlen Anna!

Jó reggel fel szoktál kelni,

Rózsás kertedbe sétálni.”

„Jó reggel fel szoktam kelni,

Rózsás kertembe sétálni;

De a rózsa úgy megsérte,

Hogy én térdig fekszem vérbe.

Rózsás kertembe sétáltam,

Ládám kulcsát nem találtam,

Az után én lehajoltam,

Rózsabokor megakaszta,

Sárga hajam kiszakada,

Piros vérem kicsordula,

Selyem szoknyám elhasada.”

„Anna, Anna, Bethlen Anna!

Menj fel a te udvarodba,

Udvarodnak közepébe,

Térdepelj le ott a földre,

Kérjed a te Istenedet,

Bocsássa meg sok bűnödet.”

Felsétála Bethlen Anna,

Letérdele udvarára,

Udvarának közepébe:

Kéri ott a Jóistenét,

Hogy bocsássa meg sok bűnét.

Odamene Bethlen János,

Úgy lecsapá az ő fejét.

Szóval mondja az ő feje:

„Lányok, lányok, lánybarátim,

Vegyétek fel az én fejem.

Takarjátok gyenge gyócsba,

Küldjétek el Kolozsvárra,

Tegyétek fel a toronyba,

Hogy legyek én leánypélda.”

(Szabéd)

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 24-26. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.