Bagolyszemű, bronzvértű istenasszony
Tekinteted, mint attikai ég,
Lelked derűs, mint, ha leszáll az alkony,
Tavaszi fényben a jón partvidék.
Te vagy a bölcsek és bolygók barátja,
Ki Mentor nyájas arcát öltve fel
Nyugalmasan jársz s a tengerbarázda,
Mint édes terhét, dalolón emel.
Mikor az ifjú Telemakhosz árva,
Te bölcs igéket súgsz titkon neki
S hajóját kedvező szél lengeti,
S mikor agg Nesztor öblös szózatára
Mély csönd felel, te mosolyogva látod
Az új időket és az új világot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése