2011. dec. 7.

Tóth Árpád: Meddő órán


Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Bejegyezte: dátum: 12/07/2011

1 megjegyzés:

  1. Adrienn2012. február 3. 4:16

    Ez a vers, kamaszkoromban talált meg,és kísér azóta is. Néha le-lemarad...de most utolért! Köszönöm!

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)