Mi haszna, hogy a szűz utakra vágyom
Mi haszna van, hogy keresem a Szépet.
Oly sok van, küzdőtársam a világon
Oly sok, kinek szíve-reménye tépett.
A szánandónál szánandóbb vagyok.
A szép kínok között sem egyedül;
Nem leng fekete zászlóm legelül
Vészcsillagként bús sorsom nem ragyog.
Ki látja meg tikkasztó szomjúságom
Mellyel az elérhetetlent szomjazom.
Könnyet ki ejt a szétdúlt ifjúságon
Mely tépve is küzd - egy fantomtorlaszon.
Ki mondja: ez a legnagyobb bolond
Míg szemében titkos csodálat ég -
Oly sok az álmok harcolója még
Sok lekötött karú lélek-Botond.
Szép koszorú nem hajlik le fejemre
Mely szenvedéseimért megjutalmaz.
Ki sem mondja: ez a finomabb elme
A többi csak ideg és faggyúhalmaz.
Sokan vagyunk, kiknek fáj a világ
A mélyennézés már oly közönséges.
Ujjongjon mind, ki piros, egészséges
S kinek tiszta gyönyör egy szál virág.
Az a boldog csak, ki egész magános:
Akire ujjával mutat a tömeg.
Rajongója egy ország - vagy egy város!
Osztott kiválóságban nincs köszönet.
S boldogtalan, aki tapsokra vár
A kínokért, miket lelkében hordoz:
Lármára, mely nem enyhit és nem oldoz
S mit el nem nyer, mert tört nyomokba jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése