Vörös haja messze kilángolt
A fruska-nyájból. Még soha
Kis, kálvinista iskola
Nem láthatott ilyen csodát még:
Gizella kis zsidó leány volt.
Félt, idegen volt ott sokáig
S ha fölzajdult a cinterem,
Ő nem játszott: sétált velem,
De kék szeme, buggyant vér-ajka
Vém lelkemmel még ma is játszik.
Tudtam, hogy számomra csodát hoz
E más leány: csodát, sokat,
Izgató élet-titkokat.
Utáltam a többi leányt, mind
S Gizellám, lelkem ma se átkoz.
Gizellám, én ma sem haragszom.
Tavasz virult a Föld felett
S kis, him lelkem hogy reszketett
S hogy olvasztott kis leány-ajkad:
Ma is sinylem, óh első asszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése