Schöpflin Géza (1876–1960): Alvó anyámnak

 
Már néma minden. Lámpám csüggedez’.
Álomra int az óra mutatója.
Könyvem mellől tekintetem, anyám,
Reád esik, a csendes álmodóra.
El-elmerengve nézlek hosszasan,
És édes érzelem száll be szivembe,
Hisz látlak egyszer, látlak boldogan;
Minden bút, minden bánatot feledve.

Reád hajolva nézlek hosszasan,
El-elmerengve a mély csendü éjben.
Egy láthatatlan kéz jó arczodon
A gond redőit elsimitja szépen,
És végre felderül bús homlokod,
Ajkad körül szelid mosoly jelen meg.
… Igen, igen, hisz rólunk álmodol,
Jövőjét látod kedves gyermekidnek.

Egyiknek szép jövőjét álmodod,
- S e büszkeségtől felsugárzik arczod.
A többieknek csendes nyughelyet,
Hol nem zajongnak majd létért a harczok.
Álmodban is imát rebeg ez ajk,
- Tudom, hogy értünk száll imád az égre.
… Én jó anyám, anyák legjobban,
Áldjon meg Istenünk ezerszer érte…

Forrás:Tanulók Lapja 3. évf., 38. szám, 1896. szept. 20.