Október

    Október, vagy a régi rómaiak: bor hónapja, a nyolcadik, a mi kalendáriumunk tizedik hónapja és 31 napos. Magyarban őszihónap neve is van, mert – habár az ősz szeptember végén kezdődik is – a tulajdonképpeni ősznek, a mi égaljunk e legszebb évszakának első  hónapja. A mi időszámításunk szerint t. i. az ősz kezdete szeptember 23-ika körül esik, mikor a nap és éj hossza ugyanazon évben már másodszor egyenlő. Ezen csillagászati ősztől a fizikai különbözik, mert ez rendszerint csak október közepe vagy vége fel következik be.
    Mindszent hava néven is használják különösen az egyházi életben, mert október 31-ike a mindszent ünnepét megelőző nap, mikor a kat. egyházban előesti böjt van.
    E hónapban esti 7 óra után semmi fényesebb bolygó nincs az égboltozaton. 22-én este pedig a nap a bököly jegyébe lép.
    Október 4-én van őfelségének, első Ferenc Józsefnek névnapja, amelyet az ország lakossága ünnepies istentisztelettel ünnepel, hiszen századok óta nem volt alkotmányosabb, igazságosabb és szeretetre és tiszteletreméltóbb uralkodónk, mint ő. E nap egyúttal a kat. egyháznak Rózsafüzér ünnepe, melyet azonban csak egyházilag ünnepelnek.
    A régi rómaiaknál okt. 15-én tartották a Ludi Capitolini-t. Ez Jupiter tiszteletére történt, aki az isenek és emberek királya volt és a görögök Zeusának minden tulajdonával bírt. Uralkodása alatt volt az ezüstkor. Tarquinius Priscus király a Capitoliumon templomot kezdett neki építeni, melyet Tarquinius Superbus fejezett be s az úgynevezett capitoliumi istenségeknek: Jupiternek, Junónak és Minervának szentelte. Mint Jupiter Capitolimus védelmezte Rómát és tiszteletére tartották a Ludi Capitolini-t és a Feriae Latinae-t.
    A Feriae Latinae abból az időből valók, mikor Róma a latin szövetségnek tagja és feje volt. A szövtség tagjai zárt területeken (pagus) laktak, melyeken szétszórtan voltak az egyes telepek, tanyák (vicus). A pagusok érdekeik szerint többen egyesülve politikai községet (civitas) alkottak rendesen azon város vezetése alatt, melynek területén a szövetség székhelye volt. Ilyen volt Alba Longa, hol a latinok Jupiter Latiaris tiszteletére a Feriae Latinae-t tartották (L. Cserép).
    Ez ünnep lényege az volt, hogy a szövetséghez tartozó városok tisztviselői ünnepi menetben az Albanus hegyen álló Jupiter Latiaris templomához vonultak istentiszteletre. Az ünnep a patriciusok és plebejusok kiegyezésének emlékére a későbbi korra is átszármazott és több napit tartott. A consul hivatalba lépésének napján tűzte ki az ünnep megtartásának idejét. A kitűzött napon Jupiter Latiaris-nak ünnepiesen fehér bikát áldozott, s húsát annyifelé osztotta, ahány szövetséges város volt. Az ünnep megtartása előtt a consul Rómából nem távozhatott.
    Október 26-án később pedig nov. 1-én voltak a ludi Victoriae Sullanae, 28-án a nov. 3-ig tartó Isis-ünnep kezdete. Isis isten tisztelete, miként Serapis, Osiris és Anubis, Egyiptomból került Rómába tengeri kereskedők útján. Osiris és Isis egyiptomi uralkodó házastársak és áldásos uralkodásukért tisztelték őket haláluk után istenek gyanánt. Isist ülő nő alakjában, két szarvval ábrázolják, de néha ökörfővel is. Az ő tisztelését ugyan a Senatus, mint turpis superstitiót (babonás, hamis istentisztelet) betiltotta; de mikor a tirumvirek 43-ban az első Isis-templomot fölállították, kultuszát is szentesítették. Tiszteletében nagy szerepet játszott a sistrum (érccsörgettyű), melyet papjai és  papnői (Pharia turba, Isiaci) jobbjukban magasan tartva ráztak. Többnyire bánkódó vagy beteg nők szoktak hozzáfordulni vigasztalásért és segítségért. A császárok közóül Domitianus, Commodus és Caracalla Isis papjainak nyilvánította magát.
    Október 5-én nem volt tanácsos semmi fontos magán- vagy nyilvános munkába fogni, mert ez dies infaustus volt. E napon t. i. a mundus nyitva volt. A mundus pedig nem egyéb, mint egy üreg. Új városalapításkor ugyanis a rómaiak isteneik ősi fészkét, tűzhelyét, ahol atyáik (Manes) is el voltak temetve, nem hagyhatták el, hanem jelképileg átvitték az istenektől kijelölt új területre. Ezért vettek annak szent földjéből néhány maroknyit s azt az alapítandó város helyén ásott üregbe dobták, mintegy a Manest akarván azzal áttelepíteni. Ezt az üreget (mundus, mivel az a nagy alkotás szimbóluma volt) egy kővel, az ún. lapis manalis-sal födték be, az alapító föléje oltárt emelt, tüzet gyújtott s így az a város tűzhelyévé lett. E mundust évenkint háromszor, aug. 24., okt. 5. és nov. 8-án kinyitották.
    Ilyenkor azt mondották: mundus patet, és nem volt szabad semmi fontos vállalatba kezdeni.
    Október 6-ika (Arausio) szintén dies infaustus volt, melyen nem volt szerencsés akármihez is kezdeni.
    Lássunk most némelyeket a mai kalendáriumunkból. – Október 16-án van Gallus napja. Ez a Gallus a híres szent galleni kolostor alapítója és meghalt 627 körül. Eleinte pap volt, azután remete életet élt egy kietlen erdőben, ahol kápolnát emelt. Alig van olvasónk között, aki ne hallotta volna a régi magyarok szent galleni esetét. Érdekes ez, mert azt mutatja, hogy mulatott a X. századbeli magyar, akiről megijedt ellenségei azt írták, hogy nem is ember, hanem vadállat, amely ellenségét megöli s azután vérét issza meg.
    A kalandos magyarok kiváló előszeretettel keresték fel a kolostorokat, mert ezek lakói féltek tőlük és lőre megszöktek, étel-ital tehát eléje várt ott rájok. A szent-galleni kolostor lakói is menekültek előlük, magukkal vitték értékes portékáikat is; de egy barát közülük mégis ott maradt. A magyarok kalandozó csapata meg is érkezett, a kolostorban jól mulatott és másnap tovább ment. Az elmenekült barátok ennek hírére visszajöttek, hogy ott maradt társukat, kiről szentül hitték, hogy a magyarok megölték, eltemessék. De nagyon csudálkoztak, mikor az elibük ment épen, vidáman s elbeszélte, hogy mit csináltak a magyarok a kolostorban. Elmondotta, hogy megérkezésük után felkutatták az egész kolostort aranyért, ezüstért; de aztán annál vidámabb tréfát is űztek. Lakomához ültek, itták a finom borokat, énekeltek és neki is mindent úgy kellett tennie, mint amazoknak, sőt dalolt is. Mikor pedig el akartak menni és a sok bort nem tudták meginni, a hordók fenekét kezdették beverni; de ő közbe szólt, hogy hát aztán neki mi marad? És erre megszűntek tovább is kárt okozni. Nagy dicsérettel halmozta el azokat a jókedvű magyarokat és később is akárhányszor elmondotta, bárcsak visszajönnének, mert ő soha olyan jól nem mulatott, mint akkor.
    Egy másik kiváló történeti nevezetességű név emléke e hónapban, a Kapisztrán Jánosné. Ez a Franciskánus és Magyarország történetében nevezetes alak 1386. jún. 24-én született a calabriai tartomány Capistrno nevű városában, ahonnan vette előnevét is. Meghalt 1456. okt. 23. Eleinte jogász volt, de a világgal meghasonlásba jött és szerzetes életre adta magát. Ő alapította a franciskánusok szigorúbb rendtartású ágát, melynek magyar tartománya „Provincia S. Joannis a Capistrano” 1757-ben alakult meg és ma is virágzik  9 magyarországi, 9 szlavóniai, és 4 alsó-ausztriai rendházzal. 1450-ben V. Miklós pápa Németországba küldötte, hogy a husszisták és törökök ellen Keresztes hadjáratot prédikáljon. Ékesszólásával – latinul nagy sikert ért el.
    Szibériában sok zsidót kínpadon égetett el és ezután Magyarországba jött s 1456-ban a rendek itt is kimondották a fegyverre kelést. A török hirtelen Nándorfehérvár alatt termett s ekkor Hunyadit Kapisztrán segítette. 1456. júl. 14. hajóhadával megtámadta a törököt és meg is verte, úgyhogy 21-én a török onnan elment. Kapisztrán János keresztesei a „Jézus” név kiáltása közben még kétszer verték vissza a törököt, de a győzelem után két hónappal ő is meghalt 1457-ben.
    Magyarországon annyi győzelem után szent gyanánt tisztelték, Mátyás király sürgette is beatus-szá avatását s ez 1690-ben meg is történt. 1724-ben XIII. Benedek pápa boldoggá avatta és október 24-ikét tette emléknapjává.
    Judás Jakobi (Taddeus) Alfeus fia Jakab apostolnak testvére. Nyugati mondák szerint a perzsák közt terjesztette Simonnal együtt az evangéliumot. Perzsiában is halt meg, mint vértanú. Egy más monda azonban azonosítja Tamás apostollal, akit Kr. u. 200 évvel Pártia apostolaként tiszteltek. Taddeus pedig eszerint az Úr egyik fő tanítványa; a kereszténységet Edesszában ő honosította meg. Névnapja október 28-án, a keletiek szerint május 16-án van. Az új testamentomi írások között levő az a rövid levél, mely az ő nevét viseli, tőle ered.
    Az 1848. év okt. 6-iki fölkelés újabb történetünkben nevezetes azért, mert akkor gyilkolták meg Latour hadügyminisztert és ezen gyilkolás hatása alatt hagyta el az osztrák császár székhelyét, honnan Olmützbe vonult. E gyilkolást megénekli Petőfi is ama híres költeményében, mely így kezdődik:

Lamberg szivében kés, Lautor nyakán
Kötél, s  utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!

Október nevéhez fűződik alkotmány történetünk egyik legnevezetesebb okmánya, az úgynevezett októberi diploma. Az elnyomatás után t. i. 1860-ban szakított az uralkodó az önkényuralom eszméjével és azt a nemes elhatározást hozta, hogy jogkörét megosztja népeivel. Így jelen meg 1860-ban a Goluchovszki-minisztérium alatt az októberi diploma, mely az osztrák és magyar monarchiának képviseleti alkotmányt akart adni. De Magyarországra nézve e diploma a régi alkotmánynak csak kis részében való visszaállítását jelentette s ezért az ország a jogfolytonosság alapjára helyezkedett és egész ősi alkotmányát az 1858-ik változásokkal együtt visszakövetelte.
    Évekig tartott még a küzdelem, de végre is oly szerencsésen végződött, hogy ennek következménye az alkotmányos, tiszteletre méltó uralkodó alatt Magyarország gyors, páratlan és mindenkitől csudált fejlődése is.
    E hónap végén van a protestánsok egyik nagy ünnepe, a Reformatio ünnepe. Az egyház ezt 1517. okt. 31-ének emlékére ünnepli, amikor t. i. Luther 95 tételét a wittenbergi templom ajtajára kiragasztotta.
    Ezen ünnepet 1664-ben Szászországban az egyház rendelte el és ma is ünneplik legtöbbnyire az okt. 31-ére következő vasárnap. Október hónap sajnálatra méltó lenne, mert az aquamarin kő, mely lenne uralkodik, a szerencsétlenséget jelképezi; azonban az opál, mely a reményt jelenti, kiegyenlíti annak hatását.

Gál Kálmán

Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 40., 41. szám, 1896. okt. 4., 11.