Váradi Antal (1854-1923): Látogatás

El innen, el!… vásári lárma,
Fojtó köd, … rideg néptömeg,
Mely mintha vig búcsúra járna,
A sirhalmok közt tévelyeg.
El innen, el!… Keressük ott fel
A temető csöndes zugát.
- Fiam, szerette jó fiacskám!
Meglátogatni jött apád.

Kerestelek a kis szobában,
Elárvult játékid között.
Már nem vagy ott, hova korábban
Kis szived örvendezni jött.
Felsajgó lelkem von… megnézem
Hol játszol? Hol lelek reád?
- Fiam, szerette jó fiacskám!
Meglátogatni jött apád.

A szürke égen csillag gyulad
Esteledik… Fölnéz szemem,
Ott fönn kereslek… könybe fúlad
Feléd vágyó tekintetem.
Nem lellek föl, bár sirva sejtem,
Hogy ott vagy… Ott van új hazád
- Fiam, szerette jó fiacskám.
Meglátogatni jött apád.

Tudom, hogy kisded ajkad zárva,
Hogy kis karod át nem ölel -
De csak megyek utánad, bárha
Álmod szavam nem költi fel.
Hisz’ este van… a gyermek alszik…
Szeliden mondj jó éjszakát…
- Fiam, szerette jó fiacskám.
Meglátogatni jött apád!

Mondd elkedves kis est-imádat,
Csókolj meg szépen és pihenj;
Angyalkák ringassák kis ágyad
S álmod legyen a tiszta menny.
S ha reggel ébredsz… jaj! Nem ébredsz
Csak odaát… csak odaát…
- Fiam, szerette jó fiacskám!
Meglátogatni jött apád.

… De én csak mondom, bár susogva,
Mit szívem mondani kiván…
Talán te hallod ott, felfogja
Angyal-lelked s megérti tán…
S ágyad… sírod szélére ülve,
Beszélem szívem sok baját…
- Fiam, szerette jó fiacskám!
Meglátogatni jött apád.

Annyit takargatálak szépen;
Álmod lestem, hogy ott legyek,
Ha ébredsz ne félj sötétben,
S most elmegyek… most elmegyek!
S ha éjjel ébredsz s kiáltod
Nevem – ki vigyáz itt reád,
- Fiam, szerette jó fiacskám!
Meglátogatni jött apád.

Hamvad a mécs, a tömeg gyérül:
Leszáll halottak éjjele,
Eltün a disz a sir kövérül,
Nem tűn a fájdalom vele.
Isten veled, alvó virágom,
Angyalka vigyázzon rád.
- Fiam szerette jó fiacskám!
Jó éjszakát… jó éjszakát…

Forrás: Tanulók Lapja 3 évf. 34. szám, 1895. aug. 23.