November

    Átmeneti hónap az őszből a télhez. Ezért rendesen esős, ködös időjárású. A levegő hőmérséklete e hónapban már gyakran esik a fagypont alá, de a most leesett hó még legtöbb helyen nem marad meg állandóan. A föld népének fő foglalkozása most a szántás, vetés, faültetés. Különben az esztendő kilenceik hónapja volt a rómaiaknál, nálunk pedig a tizenegyedik és 30 napból áll.    
    Magyar egyházi neve: Szent András hava. Az a Szent András pedig, akiről nevét kapta, Péter apostol bátyja volt s Krisztus urunk tanítványa. Halászok voltak mindketten, de a foglalkozásukról lemondottak és követték Krisztust. Az Üdvözítő halála után szenvedett viszontagságai bizonytalanok. Általában azt tartják róla, hogy keresztre feszítették. S éppen azon X alakú keresztet, melyről azt állítják, hogy ilyenen halt meg 83-ban, november 30-án Patrasban, Achaiában, nevezik róla András keresztnek. Az oroszok ők tartják apostoluknak, a skótok pedig országuk védszentjének mondják.
    Ezen november 30-án ünneplendő András a néphitben, a babona országában nagy szerepet játszik. András-nap éjjelén 12 órakor gyertya vagy lámpa világa mellett a kútba nézve ki-ki meglátja az ő jövendőbelijét; amit ezen éjjel álmodunk, az beteljesedik stb., mert András, a szent segít ezen álmok és balhiedelmek teljesülésében. S ha nálunk is hisznek az ilyen téves hitben, mennyivel inkább hisznek azok a népek, melyek őt patrónusuknak fogadják.
    A mi Kalendáriumunk novembert Őszutó hava nevén is említi. Ebben már benne van természeti jelentősége is, mert december valóban legtöbbnyire nemcsak a tél kezdete, habár a csillagászati tél csak a második felében kezdődik, hanem tényleg a legszigorúbb tél maga. Így aztán novemberrel végződik az ősz is, melyet allegorikusan oly szépen ábrázoltak már a régi rómaiak, olyan férfi vagy nő alakjában, aki szőlővel és almákkal s gyümölcsökkel telt bőségszaruját tartja.
    A nap e hónapban a nyilas jegyében lép. E jegy az állatkör kilencedik csillagzata. A mitológia szerint pedig e nyilas nem más, mint azon Crotus, aki híres vadász, jó költő és lovas volt s kit Jupiter sok szép tulajdonsága miatt a csillagok közé sorozott. Rajzolják Centaurusnak (fél ember, fél ló), aki nyilat és ívet tart kezében.  Később keresztény korban e csillagzatot más meg más néven is akarták nevezni, pl. Schiller egy német nemes látott benne, a XVI. században pedig Mátyás apostolnak is tartották. Ókori nevei még a nyilasnak: Chiron, Semivir, Arcitenens stb.
    November mindjárt a r. k. egyháznak két nagy ünnepével kezdődik, ú. m. Mindenszentek és Halottak napjával.
    Mindenszentek napja az összes szentek emlékének van szentelve, amit IV. Bonifácius pápa 609-ben rendelt el Rómában, IV. Gergely pedig 827 óta mindenüvé bevitt. A görög egyház ezt nem e napon ünnepeli, hanem e helyett Minden vértanúk ünnepét mindig a pünkösd utáni vasárnap.
    A másik ünnep: Halottak napja. A megholtak emlékének szenteli a r. k. egyház és e napon megemlékezvén az elhunytakról, ajándékképpen koszorúkat tesznek sírjukra, csendes nyugalmukért misét szolgáltatnak. Emlékünneppé Odilo apát 993-ban kezdette tenni és később II. Sylvester pápa 999-ben az egész ró mai egyházban elrendelte ennek november 2-án való ünneplését. Korunkban e nap egyike a kegyeletes megemlékezések legszebb napjának. Mindenütt valódi keresztényies, benső, vallásos módon ünnepelnek e napon. A sírokat feldíszítik koszorúkkal, lámpákkal s mikor megszólal az esti harangszó, kigyúl ezer meg ezer fény, a városok lakói elhalt kedveseikre emlékezvén, imádkoznak sírjaiknál. A protestánsoknál nem egyházi ünnep, de azért különösen a városok lakosai együtt ünnepelnek e napon a katolikusokkal. A hálás visszaemlékezés szép napja ez, főleg mikor látjuk, hogy hazafias, nagy reményű fiatalságunk a nemzet kimagasló nagyjainak, a félisteneknek, bölcseknek sírjait koszorúzza meg.
    November 4-ikéről, a Károly napról megemlékeznünk hasznos, mert Borromeo Carlo élettörténete ezzel kapcsolatban ezt megérdemli. 1538. október 2-án született milánói grófi családból. Paduában jogász lett és 1559-ben tudor, azután apostoli protonotárius, referendárius, végül pedig nagybátyja, IV. Pius pápa milánói cardinálissál nevezte ki. Mint érsek, oly nagy befolyásra tett szert, hogy a pápa az ő tanácsának kikérése nélkül semmit sem tett. Neki köszönhették a trienti zsinat új megnyitását és a pápai felsőbbség megtartására nézve oly kedvező kimenetelét. Az ő buzgósága folytán létesültek a kat. egyházban behozott újítások és javítások. Érseksége fővárosában, ahol 80 év óta érsek nem lakott, az egyházi disciplina végső felbomlásban állott és Borromeo, mint az egyháziak és világiak reformátora nagy dolgokat végzett. 18 évi munkássága után egyházmegyéje az ő intézeteivel, javult erkölcseivel s papjaival példányképe lehetett bármely megyének. Iskolákat, szemináriumokat, klastromokat állított fel, a milánói templomot, az istentisztelet módját ünnepiesebbé tette, a népet templomba járásra szoktatta.
    Mindezen reformátori tettei miatt üldözni kezdették, a pápa előtt bevádolták, felségsértéssel illették. A „Humiliati” nevű szerzetesek annyira dühösek voltak rá, hogy egyik közülük rá is lőtt. E szerzetet aztán eltörülték és B. minden vád alól felmentetett. Élete végén spanyol helytartók sokat keserítették, habár végül győzött is, teste a munkában megtört s 1584. nov. 3-án meghalt. Sírján csudák történtek s ezért és szent életéért a szentek közé sorozták, 1616-ban Kalendáriumba írván nevét. Az ókori rómaiaknál november 4-én 17-ike között voltak a ludi plebeii. E játékokat a népnek a szent hegyre vonulása után a népszuverenitás megszilárdulásának emlékére alapították és a játékok utolsó napjain, miként más játékoknál is, a cirkuszi játékokat tartották. Mindezekről már többször volt szó, úgy, hogy részletezésük fölösleges. Mégis felemlítek annyit hogy a cirkusz Flaminiusban tartották, amely hely a nép mulatására szolgált.
    E cirkusz különben a cirkusz Maximus után legrégibb (201-ben már meg volt) római cirkusz volt a városon kívül, Mars mezején, Bellona templomának szomszédságában. Itt öletett volt le Sulla 82-ben 4000 embert, mialatt ő Bellona templomában ülést tartott. E ludi plebei egyik lényeges része volt még az epulum Jovis, a Jupiter tiszteletére rendezni szokott áldozati lakoma. A lakoma rendesen a Capitóliumban volt az egész Senatus részvételével. Főleg a epulum Jovis ellátására s a pontifexek teendőinek megkönnyítésére létesítették 196-ban a septemviri epulones testületét. Később azonban, mivel több meg több alkalom volt áldozati lakomák rendezésére, az epulones dolga is több lett s végül az összes nyilvános lakomák rendezését rájuk bízták. – Az ő dolguk volt a kerevet elkészítése is. Az áldozatok egy különös neme volt t. i. a lectisternium, midőn az istenek képeit kerevetre fektették s melléjük az úgynevezett mensa sacra-n ételeket helyeztek el, így mintegy az istenekkel együtt lakmároztak. Lectisterniumot különben csak nagy szükség vagy veszély idején szoktak elrendelni.
    November 8-ka azon napok közt volt a rómaiaknál, melyeken a mundust kinyitották (mundus patet),amint ezt egy előbbi cikkben már említettem. Ily napon tudvalevőleg nem volt szabad semmi fontos vállatba kezdeni.
    E hónap egyik legnevezetesebb napja Szent Márton napja. 316-ban Sabariaban született ez a Márton, aki aztán keresztény hitre tért és katona lett. A katonaságnál magasabb állást nyert el, anélkül, hogy aszkétai életét megtagadta volna. A hagyomány szerint Julián császár seregével a gallok ellen vonult s ott egy csuda folytán az ellenség önként megadta magát. Ezután visszatért hazájába, de itt az arianusok üldözték s ezért elment Galliába, ahol a nép 375-ben a tours-i püspöki székre emelte.Nagy buzgalommal terjesztette a keresztény hitet a gallusok között. 400 körül halt meg.
    Az ivók patrónusa lett a monda szerint azért, mert Miksa császár egy vendégség alkalmával a poharat először neki nyújtotta. De egyúttal Franciaország patrónusa és több városé is. A r. k. egyház november 11-én ünnepli Mártont. A régi germánok a Wuotan-nak szentelt és az aratásért szóló hálaadás-ünnepük helyére tették az ő névünnepét és nagy pompával ülték, amikor a Márton-lúd sem hiányozhatott. Ennek pedig eredete a legenda szerint az, hogy Mártonnak a ludak mutatták volt meg azt a rejtekhelyet, ahol az ő püspökké választását ki akarta kerülni. Valószínűbb azonban, hogy Márton napja volt az a terminus, mikor a papok az ő tizedüket szárnyas állatokban megkapták. Korunkban is tudvalevő, hogy a pozsonyi zsidók e napon évenkint elviszik az ő két kövér lúdjukat, mint legkedvesebb ételüket, hódolatuk jeléül őfelségének.
    Erzsébet napja már csak azért is említendő, mert őfelségének, Magyarország koronás királynéjának névnapja. Azon Erzsébet, kiről e nap emlékünneppé vált, Zakariás főpapnak volt neje és Máriának, Jézus anyjának rokona.
    Katalint, ha egyéb nem, de a Katalin-bálok és estélyek is eszünkbe juttatják. Szent Katalin, ismét a legenda szerint, alexandriai szűz, királyi vérből származott. Egy Maxentius császártól elrendelt áldozati ünnepen az istentisztelet ellen kikelt s ezért tömlöcbe vetették. A bölcsészek sem tudták megtéríteni, ellenkezőleg a maga hitére térítette Faustina császárnét és sok másokat. Mindezekért szegekkel ellátott kerékbe akarták törni, de a kínzóeszköz, mikor használni akarták, eltört s ezért aztán 370-ben Katalint lefejezték. Fejét az angyalok a sinai hegyre vitték. A párizsi bölcsészeti fakultás őt tiszteli patronája gyanánt.
    November 15-én (1789) koronázták magyar királlyá II. Lipótot Pozsonyban. 1780. nov. 29-én halt meg Mária Terézia Bécsben.
    Novemberben a drágakövek közül a topáz uralkodik, ami szerencsét és jólétet jelent.

Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 44., 45. szám, 1896. nov. 1., 8.